2010. december 15., szerda

már a jövőNk sem a régi..

megfordult a föld?
mivan veletek, emberek?
hol vannak a régi nagy szerelmek?
a hosszantartó-amíg a halál el nem választ-típusúak?
"merre tünt"?lol
nem, ezt most nem fogom 'elviccelni'(?!). nem... most nem ezzel fogok enyhíteni a pillanat feszültségén..
meggyujtok egy gyertát.
hé, az öngyujtóval már nagyon jol ismerjük egymást..sokszor volt már ott a nehéz helyzetekben.
khm.
de most egy gyertát gyujtok meg. lekapcsolom a lámpákat. nézem a kis lángot. megbűvöl. egy kicsit megvilágítja a szobát. körül nézek.
vajon mi változott?
sejtelmem sincs.
a tükörbe nézek. ugyanaz a hullámos szőke, habár mostmár hosszabb haj. a szemek most nincsenek kifestve, mint egykor, amikor indultunk az éjszakába...ködös emlékek..
a szemek. már nincs meg az a fény, ami egykor csillogott benne..
már nincs. vajon miért?
pontosan tudom a választ.
elfujom a gyertyát.
elég.
vajon mi az, ami ennyire felkavart?
..
mi lehet az, ami ekkora fájdalmat okozott ennek a lánynak, hogy éjszakánként ne tudjon aludni és alig várja a 28-át? mi lehet az?!
..
1300kmre Tőle.
viccelsz velem?

kinyitom az erkély ajtot. a jéghideg levegő csak ugy dől befelé. fázom.becsukom az ajtot. minek nyitottam ki?
értelmetlen.
csak, hogy néha az embernek szüksége van egy mély levegővételre, nem gondolod?

2010. december 4., szombat

szeretlek

annyira nem tud már érdekelni, hogy mit gondolnak rólam a jelentéktelen emberek körülöttem...belefáradtam a sok hazugságba..
khm, már bocs, de KÖZÖD?
saját élet? nincs?
valamiért sejtettem...;)



kétségbeesetséget hallok ki a saját hangombol.


csak tudnám miért.


Csak a hitem maradt meg nélküle
Minden rendben
Ezt súgom a tükörnek
Minden üres lett nélküled
...

2010. november 20., szombat

gyűlöllek, de leginkább magamat gyűlölöm, amiért hittem neked..

igy megy ez már napok, sőt, hetek óta.
annyira fáradt vagyok. az élet kimerítő.
de esténként képtelen vagyok elaludni.
egyszerűen. ..
azt hiszem, zaklatnak a gondolataim. nem hagynak elaludni. a zene pedig....
emlékek. !!
jok rosszak. többnyire jok. de azokat most képtelen vagyok ujra átélni.

..
ugy hiányoznak.

mint te, K.


és aztán végül elalszom, a fáradtság miatt.


csak hallani szeretném a hangod.

2010. november 19., péntek

nincs kiért felkelni.?


már régóta nem írtam. azt hiszem, ennek meg van az oka.
hogy mi az? az jo kérdés.

annyira éreztem már az elején. hogy mi lesz. és még is megtettem.
diagnozis: szerethiány. mert K olyaaan távol van:O

most persze megbánással gondolok a multra.
nem érdekel. nem értem az egészet. kérdés: meg akarom érteni?
undorodom töled.

bárcsak elfelejthetnénk már.T

.........
K...
telnek a napok és egyre jobban érzem a távolság szívszorito feszültségét. a hiányodba kezdek belebolondulni. elmondhatatlan.
hallucinácioim vannak, megint.
nem zavarnak.
annyira. na de mégis!
nem. inkább hagyuk. belefáradtam azt tettetni, hogy jol vagyok.
amikor nem vagyok jol.

leülök a földre.
az erkély ajto elé.
péntek van.
fölhivlak
mindjárt.
muszáj, hogy halljam a hangod.
gyülölöm, ezt a napot.


borzasztoan hiányzol.


2010. október 25., hétfő

why dont u love me?

ismét megtörtént az, ami már egyszer összetörte a lelkünket.
tudod, amikor haza értem, és csak fölsétáltam a lépcsőn, rögtön elkapott az az ismerős jó érzés, ami a házatokban mindig elfog. talán a tömérdeknyi emlék miatt? vagy szimplán a töled kapott feltétel nélküli szeretet az oka? esetleg mindkettő?
most nem érdekel sem ok sem okozat.
most visszaidézem a pillanatot, amikor beléptem a házatok kapuján.. kicsit megváltozott, de hát csak a felujitás miatt..

és ez mégis más volt.. valahogy.. volt benne valami uj érzés a 2önk különtöltött 2 honapja miatt.
tudom. más élmények és más barátok . uj élet.

mégis mindketten visszasirjuk azt, ami régen volt
de hát az már nem lehet...

megprobáltuk... ismét hazudtunk, persze nem egymásnak. lógtunk, rágyujtottunk erkélyeztünk, néztük a csillagokat bár nem logtunk ki, hiszen hideg van..nameg az iskola..
nevettünk és sirtunk együtt. táncoltunk és ittunk..
és... tudom, aztán az idő megállythatatlanul száguldott.
sejtettem, hogy elakarja rabolni.. az egészet.
eljött hát a szombat.
ugy ahogyan 2 honapja.
nem most nem voltam késésben. épp elenkezőleg. nagyon korán volt még...tengernyi időm volt


elváltunk. az a sok megszokott mozdulat...


SIKÍTOK. mert FÁJ.


hát. ujra itt vagyok. egy másik országban tőled, nem tudom, hogy hány kmrre.


és bevallom, hiányzol


hiszen ez nem ujdonság
demégis.

2010. október 19., kedd

what goes around, comes around..

már megint, ez a torok-szorító érzés.
ugy érzem, képtelen vagyok levegőt venni.
mi történt?
jó kérdés.
tudod, valami.. valami természetfeletti húz bp és montreux felé. egyszerre
két más dolog, de alapjába véve ugyanaz.
ismét..közeledünk egy olyan szombat felé...
hát sosem lesz vége?:O
nem tudok most vissza menni... de egy felem.. mégis visszatérne..
csak ugy szimplán, kiváncsiságbol...
de az a félelem... ami visszatart.
tudom, nem birnék ugy végig ülni egy orát...hogy megtörténik az! mi baj van velem?
miért néz levegőnek?
why do u ignore me?(ez helyes egyáltalán?! kitérdekel??)- bárcsak lenne bátorságom megkérdezni.
de ugy rettegek, hogy rám néz. ugy csinál majd mint, aki nem érti és...
sőt a legrosszabb .. ha kiderül, hogy igazábol teljesen közönyös..
hogy én rosszul gondoltam... hogy csak... simán nem érdekli...

"NE! CSAK A KÖZÖNYT NE!"
tudom, ezt már irtam.. mégis mindig valahogy, ugyanabba vagy haspnlo helyzetekbe kerülök az élet ezen utvesztőjén..

rettegésből áll az élet..
hát..


ezvan.



2010. október 10., vasárnap

te amo

ismét rám tör az az ismerős érzés, hogy igazábol nincs senkim és egyedül vagyok.

..
ilyenkor mindig belegondolok, hogy vajon igaz-e?
tényleg magányos vagyok?

de sosem jutok egyről a kettőre.
..
néhány embernek megadatik, hogy őrülten szeressék őket.
nos, nekem mindig is küzdenem kellett ezért.
a szeretetért.
ugyértem... sosem voltam népszerűtlen vagy magányos.
"de leszarom, ha van egy kurvanagy brigádom,
inkább legyen egyetlen igazi barátom..."
..
csak éppen... muszáj..
okayy it doesn't matter...


szoval. minden más és épp ettől ugyanaz.
ugyanazok a helyzetek, de mégis más...


beleőrülök a magányba, és szeretethiányom van..

beleőrülök a várakozásba...


szeretlekK.

2010. október 9., szombat

hiányzol. jövöhéten ilyenkor már...lehetséges, hogy...?

nem érdekel.
majd a gondolataim elfedem vodkával... ahogyan mindig. ez van. nem tudok raja változtatni.
képtelen vagyok.
szeretném, ha tudnék...de
egyenlőre most még nem megy.


..nemszámít. jővő héten venice, aztán meg ősziszünet. és végre megnyugodthatok.


ugy szeretném, ha lenne már egy napom idegeskedés nélkül..


mit tegyek..?

ez olyan üres volt.

Can you feel me
When I think about you
With every breath I take
Every minute
Don’t matter what I do
My world is an empty place

Like I’ve been wonderin the desert
For a thousand days (oooh)
Don’t know if it’s a mirage
But I always see your face, Baby


I’m missing you so much
Can’t help it even now
A day without you is like a year without rain
I need you by my side
Don’t know how else to find
But a day without you is like a year without rain (oooh)

The stars are burning
I hear your voice in my mind (in my mind)
Can’t you hear me calling
My heart is yearning
Like the ocean is running dry
Catch me I’m falling

It’s like the ground is crumbling underneath my feet
Won’t you save me
This gonna be a month soon
Then you get back to me (ooooh Baby)


So let this drought come to an end
And make this desert flower again
I’m so glad you found me
Stick arround me
Baby baby baby (ooooh)

It’s a world of wonder
With you in my life
So hurry baby
Don’t waste no more time
I need you near right
There it’s plain
By a day without you
Is like a year without rain (oooh)


zuhanok.

2010. október 2., szombat

c.


lehetséges lenne?
hogy valami elmult, de valami másfajta dolog kezdődik...



talán ...?

átkell gondolnom ujra az életet:D


nademost tényleg(:
....
nem, nem akarom hülye, ostoba poénokkal elütni a fájdalmat..., ahogyan már annyiszor tettem.
tettük.


lehetséges, hogy az álom ismét teljesül?

2010. szeptember 24., péntek

C.tényleg. lennék vigasz ha görbül a szád..!

I remember years ago
Someone told me I should take
Caution when it comes to love
I did, I did

And you were strong and I was not
My illusion, my mistake
I was careless, I forgot
I did

And now when all is done
There is nothing to say
You have gone and so effortlessly
You have won
You can go ahead tell them

Tell them all I know now
Shout it from the roof top
Write it on the sky love
All we had is gone now

Tell them I was happy
And my heart is broken
All my scars are open
Tell them what I hoped would be
Impossible, impossible
Impossible, impossible

Falling out of love is hard
Falling for betrayal is worst
Broken trust and broken hearts
I know, I know

Thinking all you need is there
Building faith on love is worst
Empty promises will wear
I know (i know)

And know when all is gone
There is nothing to say
And if you're done with embarrassing me
On your own you can go ahead tell them

Tell them all I know now
Shout it from the roof top
Write it on the sky love
All we had is gone now

Tell them I was happy
And my heart is broken
All my scars are open
Tell them what I hoped would be
Impossible, impossible
Impossible, impossible
Impossible, impossible
Impossible, impossible
Impossible, impossible

...


miért fáj ennyire.?
hogy egy másik ember szeme nem nézett az enyémbe...


kérlek.ne.


2010. szeptember 13., hétfő


egy ujabb átvirrasztott éjszaka. csak ülök és nézek magam elé.
képtelen vagyok elaludni.
összezavar ez az egész..

annyira...
hogy is mondjam egyszerre vagyok boldog és szomorú is.
egyszerre érzem jol magam itt, de ugyanakkor kegyetlenül hiányzol...
miért hazudok magamnak is...?
khm.

nemtudom mit mondhatnék

K. hát nem abbol áll az élet hogy várunk?

de lehet. de én nem szeretnéém....

2010. szeptember 10., péntek

majdkésööbb

néha tévedünk.

rájöttem, hogy talán a távolság ebben a kivételes esetben nem tudja elrontani ezt a kapcsolat.
hiszen, ki lenne rá képes?
nagyjábol.. senki.

akkor hát a sors mért tenné tönkre?:O

nem. nem szabad ugy lennie.
muszáj..


hisz' szükségem van rád.

örökké(L)


pangok basszameg!



:')

2010. szeptember 2., csütörtök

sűrűbben hullnak a könnyek, romba dőlnek tegnapok.mit mondjak én, míg kezem elér?:O

a fájdalom szép lassan csillapodik. nem, sosem fog véglegesen eltünni..

...a seb...

már nem vérzik.
csak lüktet. talán kezd beforrni? lehet
már csak keserű izű ébredések és lefekvések vannak.
keserű izű emlékek.
hogy valaha minden meg volt, most viszont már nincs meg.
valami uj van helyette de ... az nemtudja potolni igazán.

csak egy kis keserűség van már a szivemben. még mindig eszembe jutnak emlékek. természetesen.
halványan elmosolyodom rajta, miközben iszonyuan fáj.
de nemtudom megállni, hogy ne mosolyogjak olykor, vagy ne nevessek föl. csak ugy magamban.
és hát a keserűség ilyenkor mindig elöjön.
hogy valaha még más voltam. igazábol még most is az vagyok. csak nem tudom kimutatni.
igazán..
nem ebbe nem szeretnék belemenni, mert most tudom elmagyarázni...



ám az üresség mindig megmarad.
hogy egyszer volt valamim.
most viszont már.. azt hiszem, talán... lehetséges..
hogy elveszítettem?
:O

2010. szeptember 1., szerda

a legszomorúb szó: a bárcsak..

bárcsak...




bárcsak nem félnék elmondani az igazat..

bárcsak lenne bátorságom...



hmm..



:/

ehhez nincs mit hozz füzni

2010. augusztus 28., szombat

aki boldoggá tud tenni, az boldogtalanná is..

tegnap volt az elsö olyan éjszakám, amikor nyugodtan aludtam el!
nem is értem mért nem kérdeztem rá elöbb...
talán féltem a választol?



mostmár mind1:)


én olyan....


boldog vagyok.
de ebben mindig van egy csöppnyi keserűség is..





2010. augusztus 26., csütörtök

végsőkig.

képtelen vagyok bármi értelmeset tenni.
csak ülök, és nézek ki a fejemböl.
tudom, összetörtem.

talán miattad.

...

jaa. ma betéptem. kurrrvajo.-.-


elfogytak a betűk.....


Keserű ízű ébredés, hideg az ágyam,
éget és úgy bánt, hogy más ölel ma át.
Még keresi néha két kezed a barátság és a képzelet,
amin át a szívem visszaránt.
Legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.


Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.

Valaki más, ki mást ígér lehet, lehet, hogy még ma
átkísér az éj kihalt hídján, ne félj.
De üresen áll a másik part
idegen minden tér meg park,
odaát csak bánat várna rám,
legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.


Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.

2010. augusztus 22., vasárnap

erre már nincsenek szavak.

persze, végig tudtam, hogy eljön majd ez a nap is...

az elválás napja

annyi ölelés , lelkizés, és átélt dolgok, élmények után...
egy csodálatos hét után..
eljött ez a nap is.

felkelve már rögtön rosszelöérzetem volt.
azt hiszem, már akkor is rideg voltál.mint most és tegnap is.
azt gondolod igy könnyebb. hogy igy talán megovhatod magadat a fájdalomtol.
..
de
nem fog menni érzem
.
nekem sem megy
most is majd' belehalok, pedig csak 1 napja váltunk el...

visszagondolva az egészre...
kibirhatatlan fájdalom boritja el a testem, belülröl éget
az éjszakák, amikor egyik cigiről a másikra gyujtottunk, amikor majdnem bepisiltünk már a nevetéstöl, vagy éppen zokogtunk a kétségbeeséstől. a lépcsöház és az utca, a rakpart és a hidak...tüzijáték és vodka és........



inkább megszakítom, mert mert...


legördül egy könncsepp.
és mégegy.

mostmár csak az a pillanat jár a fejemben amikor elbucsuztunk. majdnem örökre.
késésben voltam, ahogyan mindig.
jött a buszom. egymás nyakába borultunk és zokogtunk. aztán föl kellett szállnom..
az arcod sosem felejtem el...


szeretlek.

ezredszerre is kimondom.

ez sosem lesz máshogy.





2010. augusztus 15., vasárnap

k.este.

hát itt vagyok

olyan elmondhatatlan itt lenni.
annyira csodálatos.

"hát nem én vagyok az egyik legszerencsésebb ember a földön?

dehogynem,
hiszen végig itt voltál és itt leszel velem.
mostmár tudom.

.....


vodkával elfedett fájo gondolatok, cigaretta füst, félelem, nyugtalanság, mégis békesség.

SZERETLEK!

2010. augusztus 12., csütörtök

utolsó pillanatok.idegtépő


még van egy kis időm.
egy napom.
hé, hiszen emlékszem még arra, amikor 13 nap volt hátra!
most pedig csak 1.
egyetlen egy éjszaka. és másnap délután pedig már..

hmm.
alig várom, hogy megpillantsalak.

...

ott állsz majd a megállóban.
ahol régebben mindig vártál, amikor még nemtudtam, merre...
vagy amikor nem rögtön hozzátok mentünk...
tehát ott vársz majd. nem, most nem fogsz késni.kivételesen.
nem, én nem haragszom.
...
ott vársz rám, én leszállok a villamosról. azthiszem villamossal megyek. illetve enmtudom.
megpillantalak. az éles augusztus délutáni fény elvakít. a szél belekap a hajamba.
nemérdekel.
az egyetlen, ami fontos, hogy végre ujra láthatlak.
szerintem rögtön a nyakadbaugrokmajd. "
megölellek, akarom mondani.
nemengedlek el egy ideig.
merthát 34 és fél napig nem láttalak:O


......

pszt.
inkább nem tervezem el előre. annak majdnem mindig csalodás a vége...
csak képtelen vagyok már türelmesen ülni és csak várni; ez holnap még rosszabb lesz.

hát olyan nagy bűn az, hogy van egy lelkitársam, aki mindennél fontosabb nekem?

nem hinném...

2010. augusztus 9., hétfő

szeretlekK.

egy lépéssel közelebb az álomnap felé.

tudom, hogy még sok akadály van hátra.
de már még többet legyöztem
tul sok a gond. és a beleszolás.
de nem tud érdekelni. én még reménykedek.
nagyon várom már a pénteket.




ha azt akarod,hogy szeressenek...hát szeress!



azt teszem gözerövel.....

2010. augusztus 5., csütörtök

nem azok a legfontosabb emberek, kiknek jelenlétét mindig észrevesszük hanem kiknek hiányát nagyon is megérezzük..

nem


birom



ki.



a hiányod belülröl éget, gyötör, kínoz, karmol, és szaggat sok kis darabra.

rágyujtok.ismét ujra.
aj, mikor lesz már vége?

talán soha.
nemértem az egészet.
magamat sem.
lebukok a víz alá.
egésszen a medence legaljára uszom.
olyan békés itt. megszűnik egy kicsit a világ, amíg bírom levegővel.
csönd van. végtelen nyugalom.
ez kellene nekem

éste.

2010. augusztus 4., szerda

broken dreams? majdnem.

talán a csalodás onnan jön, hogy állandoan elképzelem, mi történhet...elképzelem a szépet a jot, az olyat, ami megdobogtatja a szívem. a képzeletem határtalan és a képzelgéseknek( a kis történeteknek, hogy mi fog majd történni a jövöben) nincs határa.

határ a csillagos ég. igen. és tegnap fölnéztem az égre. gyönyörűvolt. tiszta. az emlékek pedig...
a fájdalom majdnem ledöntöt a lábamrol.
SIKÍTSAM, hogy fáj?
nem, fölösleges lenne.
muszáj benntartanom az egésszet magamban. elárulom egyre kevésbé megy..
így a fájdalom belülről emészt.
ordítani akarok. jó hangosan, de nem lenne semmi haszna:o
nemtehetek most mást.


várnom kell még legalább 9 napot.



és, ha idő előtt robban a bomba??
nem lehet

MUSZÁJ várnii.



abba fokozatosan belehalok




nem tudom.

2010. július 31., szombat

mostani éjszakák.nem vagyok boldog, mert nem vagy velem.


itt hűvös az éjszaka, de nem tudok aludni. millionyi gondolat száguld a fejemben, egy percnyi szünet nélkül. képtelen vagyok elaludni, még zenét hallgatva sem, hisz a dalokrol eszembe jutnak emlékek, amik még jobban felkavarnak. sohajtva felülök. kimegyek az erkélyre és rágyujtok. Itthon már mindenki alszik, így zavartalan a nyugalmam. zavartalan lenne, ha nem lennék ennyire feldúlt. Csönd van és nagyon sötét. Kb 2 óra lehet. Nem tudom, mostanában nem szoktam nézni az órát, felesleges lenne.
Kattan a gyújtóm és beleszívok a szerzett cigarettámba. ne kérdezzétek.
ez némiképp megnyugtat, de a lelkem mélyén tudom, hogy se ez sem a vodka sem pedig a dzs...... nem megoldás. nem így kéne de pillanatnyilag én csak így tudom. ez aggaszt. ez is.
belenézek a sötétbe és látok valamit. Vagy csak a képzeletem játszik velem? Nem, nem félek.
Egy alakot látok. Egy kis gyerek közelít felém. Aztán rájövök, hogy az alak én magam vagyok, tehát mégis csak hallucináció az egész. Azt hiszem ennek szimbolikus jellege van. akkor még ártatlan voltam. csupán kis füllentések árnyékolták az életem: ki törte el a vázát? neeem, nem én voltam. leesett magátol.
Most pedig?
bele sem merek gondolni.
sohajtozom.
visszagondolok az élményekre. és most kimondom.
szeretek vodkázni. hát, hogyne szeretnék! elárulom: szeretem az érzést. akkor könnyebb nem gondolni a rosszra. a világ egyszerűbbnek tűnik.

és mégis....
á.
a gondolatmenet lefáraszt én pedig semmi mást nem akarok csak elaludni.
úgy, hogy nem gondolok a rosszra, a multamra és ajelenre.
semmire.
ha egyszerűen gondolkoznék azt mondanám: ide a vodkát most!
de mégis.
ez nem lenne jo. és én nem akarok mindennap másnapos lenni. várjunk csak! én nem is szoktam másnapos lenni. akkor viszont...
mind1 hagyjuk. ez tul bonyolult.

sohajtok.
inkább nem gondolok erre többé
a problémát a szönyeg alá söpröm.

becsukom az erkélyajtót és bedőlök az ágyba. gondolatok nélkül....



reggel rájövök:

csak álom volt az egész.

de mind igaz és valos gond, tény, probléma és ......á nemjut eszembe a szo..

csak, hogy én nem szoktam hallucinálni.
jozanul





á. elakarok menekülni innen. ebböl a világbol
veled, K

2010. július 29., csütörtök

KKKKKKKKKKKK

A szívtelen időt megfordítanám,
Hogy újra nálam legyél.
Hazudnám neked az élet dolgait,
Hogy semmitől se félj.

Hiszen mindent szabad,
Hogyha valakit szeretünk,
Felmentést ad a világ,
Ha véletlen téged
Egyedül könnyen bánthatott,
Nem nyílhat már a virág.

A hullámzó időt visszatartanám,
Ne gyűrűzzön tovább.
Szép lenne megint az együtt ébredés,
Jobban vigyáznék rád.

Hiszen mindent lehet,
Hogyha valakit szeretünk,
Elnézi úgyis a világ.
Most már tudom,
De egyedül kinek mondjam el?
Az égre írni ugye kár?

A szívtelen időt megfordítanám,
Hogy újra nálam legyél.



már az elviselhetetlenség határát surolja a hiányod. nem tudom meddig birom még...


2010. július 23., péntek

nem ismered a lelkiismeretedet csak képről..

Felfordult lélek csonkán üzeni a fénynek
Valahol szikráztam énis valahol mégsem
Valahol él a valaha
Ha valaki dúdolja
Szemében süvít hogy érzi a létet
De valamikor ő is eltévedt

Mielőtt meghalok tuti szívok egy kis zöldet
Behunyom a szememet és elhagyom a Földet
Nem vár rám a Mennyország tudom hogy ez kamu
Miután elmegyünk bazd meg nem marad csak hamu
Jól játszuk a szerepünket ez a mi darabunk
És főszerepben vagyunk tudod amíg meg nem halunk
Soha se állunk meg mindig még többet akarunk
Közben olyan a fantáziánk hogy elszégyeljük magunk


Elvesztettem barátokat, hitet meg a reményt
De amíg én élek addig sose játszom meg a keményt
Utálom az összes olyan személytelen személyt
Aki nem vágja le hogy amiben él az szemét
Itt vagyok az albumommal olyan mint egy regény
A sztorik olyanok amiket te is tuti megélsz
Nem kamuzok semmit tudod így kerek az egész
Háromszor is gondold át hogy ki a faszhoz zenélsz
Ki az aki spanol közbe hátad mögött lenéz
Nem az a megoldás hogy az első ajtón bemész
Megbékéltem én itt élek de nekem ez már kevés
...
Mert nem érsz a célba, csak az számít amit elérsz
Fent vagy a magasba akkor hülye vagy ha lemész..


kérlek.

2010. július 21., szerda

Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz,
Ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább, ha nincs már több,
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny.

Amíg végig simítom az arcodat,
Gyere ülj ide mellém, had súgjak valamit,
A kapocs közöttünk, mi kettőnket alakít
Nem kell más, nem érdekel senki,
Tőlem téged senki nem tud elvenni,
Hogy veled maradok-e? Tudod a választ,
Amíg csak élek mindig nyújtom a támaszt.
Itt vagy mellettem,más nem számít
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít
Ha elmennél nem lenne értelme
Folytatni többé nem kelnék életre.

Ha látlak kiráz a hideg,de félek,
Hogy elmész, maradj itt ennyire kérlek,
Ne menj el,vigyázz mindig rám,és fogd meg
A kezem,ha rossz útra lépek.


Mert végre itt vagy, kérlek ne engedj!
Élni szeretnék, de nélküled nem megy!
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam,
Vigyázz rám kérlek nehogy elrontsam!
Bújj mellém jó így, csak összefonódva,
Védjük kis világunk, a világtól óvva!




annyira hihetetlenül hiányzol.
még 2hét.


most csak a gyujtokattanása van itt nekem...

2010. július 16., péntek

a pia után pangok, megint basztatnak a hangok..

Ha itt maradnál, nem indulnék még én sem
Ha elindulnál, nem lenne érkezésem
Hová is mennék, hová is lennék egyedül én
Nélküled nem kell útlevél

Az otthon ott volt ahol bejártunk
Mindent százezerszer már
S apánkat kértük, hogy vegyen fel most az egyszer
Mert magasról más lesz a táj

Az otthon itt van ha jössz mellettem
Még ha nem is nézel rám
Tudod már régen észrevettem, hogy szemedben
Én hazáig látok simán
Ellátok simán
Rád nézek néha némán
S az otthon visszanéz rám

Az otthon ott lesz ahol megállunk
Ki régen felvett rég nincs már
Magunkban súgjuk csak: tegyél le mert ma végre
Megtaláltuk, más lett a táj


Egy szívhez szalad sok kis ér
Sok szívet hajt egy cseppnyi vér
S ha messze lennél... Ooh
Elég lesz mindig négy liter
Hazáig elmész ennyivel
Ha menni kell
De most jönnöd kell

Az otthon ott van ameddig ellát
Vaksötétben két szemünk
Vak lovak vagyunk az éjben
Nincsen út és nincs kötél sem
De mi el mégsem tévedünk

Hazajár minden emlék, hazaszáll
Hazavág mindent ez a laza szál

Hazajár minden emlék, hazaszáll
Hazavág mindent ez a laza szál


hiányzik az egéész:(

nemtudom meddig birom ezt így méég.

2010. július 14., szerda

de vigasztal magányomban a tudat: élni szeretnék..

riadtan ébredtem a kocsizajra. a város kezdett ébredezni, én pedig hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok..
ja megvan. a tegnap késő estig tartó borozgatásnak csak egy kicsit érzem az utóhatását...:/
sóhajtozva fölültem, és eszembe jutott, mit is álmodtam.
nagyon jol tudtam, hogy nem halogathatom tovább a dolgot, másrészt pedig elég gyerekes az egész..!
viszont nagyon félek előre, hogy hány sms is fog várni tulajdonképpen és, hogy félig lesokkolt állapotba kell töltenem a hét további részét.
én pedig ezt minnél tovább szerettem volna halogatni.
így már érthetőbb, nem?
á, dehogy...!
már majdnem egy hete rettegek az egésztöl
tudtam, hogy eljött a cselekvés orája.
és mitörtént?
ahelyett, hogy összetörve bámultam volna magamat a tükörbe a tudattol,hogy egy másik embernek gondot és fájdalmat okoztam, most "vidáman" itt fekszem az ágyon.
azon az ágyon ahol megálmodtam az egészet, hogy
nem, nem fog dühödt smsek tömege várni.
így mostmár persze egész másként látom a világot, de már most tudom, hogy mi az a dolog, amin elöre tudok majd idegeskedni...
:

most, hogy nincs egy sms se, kicsit fura, hogy tényleg nincs egy se.
mármint. lennie kellene.
és miért nincs...?
talán..?

na gondolom nem is kell tovább folytatnom ezt az eszmés gondolatmenetet, ugyanis mindenki kitalálhatja, mi a folytatás...

ühmmm.


miért.
miért.
miért.
kell mindig idegbetegnek lennem?^.-



hiába ilyen vagyok ilyen leszek és talán mindig is ilyen voltam.
az érzelmeket nem tudom annyira könnyen kordába tartani, amikor tudom, hogy az kéne.
de egyszerűen nem megy.
nálam ugytünik csak szélsöségek léteznek.


bazdmeg.


'A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást - valamennyi a félelem különböző formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza...'

ez pontosan így van.:S

2010. július 11., vasárnap

imádok éjszakázni. ezvan.

valami új vár, valami más és izgalmas, de én nem akarom itt hagyni a régit.
a helyzet az, hogy megszerettem Bp-t. szeretem a parkokat, a játszotereket, a padokat, már ismerek itt minden helyet, hogy mit hol adnak ki, tudom már mi mikor hogyan. sok kedves emlék kötődik hozzá.
fáj, hogy itt kell hagynom.
tudom, hogy talán jobb lesz, szebb...
de mégis. mihez kezdjek a sok jóval, a boldogsággal, azzal, hogy egy álmom válik valóra, ha nem tudom megosztani vele?
mihez kezdjek azzal a lehetőséggel, hogy bármikor lemehetek.. rágyujthatok.akár a teraszon..ha persze...?
uhm
mihez kezdjek azzal a ténnyel, hogy éjszakázhatnék is, mert ott éjszaka is sokkal biztonságosbb..
de ott valahogy nem szeretnék kilógni.
mert nem ismerem az egésszet. mert az a 11ker.-i tevékenység. az éjszakák, partyk, titkok, sötétség...az nem illik oda.az nem olyan..valahogy. még nemtudom miért..
nem akarok rágyujtani. fölösleges lenne. egyébként is..
hol vennék..? nem is ismerem, hol adják ki, mikor és hogyan:o

nemtudom és nemértem

azt érzem, hogy kiakarom használni az összes pillanatot amíg lehet.
maratoni éjszakákat, egy percnyi alvás nélkül.nem érdekel.(!!!)
a rituálékat és mindent. az összeset megakarom tenni újra, amíg nem késő. mert utánna már előre tudom, hogy mennyire fog hiányozni az egész..:/ mennyire fogsz hiányozni.
eddig nem akartam belegondolni. még nem kellett belegondolni
de most.

de mikor jön már el ujra a tettek pillanata.
unatkozom itt. azt hiszem, praktikus lenne, ha ezt a hetet átaludhatnám a következőnél pedig végig éjszakáznék.
áwh. de jo lenne:/ :q

utálom a mostani tétlenség mindenpercét.


én csak...
éncsak kiakarom élvezni az életet...
ameddig csak lehet.



és hiányzol K.
öröklelkitárs.

2010. július 9., péntek

K.❀❀azthittem megtettem mindent, de mégsem érzem az élet örömeit itt bent.

nem is tudom, hol kezdjem..
annyira nehéz.. erre már nincsenek szavak..és.
hiányzol. az a sok emlék! nem biromki:S
hiányzol.
miértmiértmiért.
olyan barátot, embert, amilyen te vagy...soha nem találok többé(L)
K.(L)

..
elveszítettem a szívem.
ja, ott maradt a parton..:/
összeomlok




Ha a remény hal meg utoljára, én még hogy hogy élek?
Nem Értem, de tudom mára, hiába beszélek,
Hibátlan nem leszek, értsd meg, de mindent megtennék érted,
Mert én betartom mindig, amit megígértem,
De te mégis lenézel, mert hát mindenki mást képzel,
Ámítás képtelen képpel, haver tégy úgy, ahogy érzel,
A sors tévútra vezérel,
Barát segítő kezével,
Sokkal jobban menne minden,
Sokkal könnyebb lenne hinnem,
De hát kitartásunk sincsen, persze vágyak, azok vannak,
Fáradtan állok újra harcba, szürke ember tömeg arccal,
Minden szépet eltakarva kész akarva adnám fel,
De nem hagyhatom, abba mondd, meg miért hagytál el?
Itt már senki sem felel, lenéz, lekezel,
A hibákat részletezd el, mer ő félre nevel,
A másik meg nem feled el, ne viccelj, kínomban nevetnem kell.


Kérlek, ne hagyj magamra, csak újra hadd bízhassak benned,
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül már nem megy,
Magamat áltatom, láthatod belőlem csak ez lett,
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek.