holnap amikor felkelek 18
gyertyát fogok elfújni.
érdekes. ami óta csak az
eszemet tudom ezt a napot várom. tudod K, mindig is mondogattuk "ha
egyszer 18 leszek végre legálisan csinálhatom azt amit már 14 éves korom óta művelek"
és most mégis, ha erre
gondolok görcsbe rándul a gyomrom, nyelni alig tudok, kell egy cigi kettőháromnégy
egymás után zsinórba.
kifestettem a körmöm de túl
hamar kezdtem el mást csinálni, kapkodni, minek, hisz ugy sincs hova
menni...
túl hamar akartunk felnőni
K. elhitetted velem, hogy ez kell nekem. ha te nem lennél az életembe egészen
más lennék azt tudom... vajon megérné jónak lenni? hiszen olyan sok szép
emlékünk van..
és most hogy itt állok a
felnőttéválás küszöbén. nem érzek semmit. csak azt hogy mennyire fáj. hogy
felelőségteljesen kéne viselkednem és nem megy. milesz ha vissza megyek és
helloszoszi rögtön 2 év..? á nem, ez a legrosszabb szenárió.
ez az első nap amikor
tényleg de tényleg nem akarok többé felkelni. valami lehúz. a titkok, a sok
hazugság, az árulás..
az egyik régi kedvenc
blogom ezt írta valamikor: "akkor leszel nagylány, ha a lelki zsarolás már nem fog rajtad."
ó, hát
akkor én még kislány vagyok.
mert még
mindig nem tudok felállni, az asztalra csapni és kimondani, hogy nem.
nem szeretem
ha ezt csinálod velem.
hagyd abba.
én nem ezt
szeretném.
szeretlek
de a saját utamat kell járnom.
nem
igazságos, hogy mindig belekényszerítesz valamibe, amihez semmi kedvem.
legyél egy
kicsit önző S!
nem megy.
nem megy. nem megy.
a saját
szerelmem mondta: ez a baj veled S, hagyod magad, nem állsz a sarkadra.....
megtaláltad a gyengepontomat
újévi
fogadalmam: mindig megmondom az igazat, bármennyire is fáj.