2010. május 29., szombat
szombateste lenne.
2010. május 28., péntek
eltévedve.
2010. május 26., szerda
mostmárcsak ♥ meg P
Rám se írsz, nem is hívsz. napok telnek el. vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. valami belém hasít és szúr. a nappalok még telnek, mert sok a munka, az iskola.. de az éjszakák… nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki." minden reggel megnézem, hogy nem adtál-e magadról akármilyen életjelet. és legszivesebben minden pillanatban megnézném, hogy nem hivtál-e.
jo. tudom. elismerem. beteges.
de mit tegyek...mit tegyek, ha ugy érzem, hogy fontos vagy?a legfontosabb?
sohaaj.
..
és ma végre felhivtál. és hallottam a hangodat, és éreztem, hogy minden a régi a jo. és éreztem, hogy szeretlek ésésés. erre már nincsenek szavak
P(L)
Legyek ügyes, hogy nevess, vagy újra szeress,
Hogy ne temess el, bár érted feltámadnék ezerszer,
Könyörgök az égieknek, hogy többet ne vessz el.
Nekem büntetés a csend, nekem emberfeletti kín,
Ha nem szól a hangfal, ha csendes már a rím.
Soha, soha, soha nem érzek együtt veletek
Könnyes lehet a szemetek, de nem érdekel a lelketek
Akkor is elmebeteg maradok, ha belegebedek
Ha síró gyereket látok, én a szemébe nevetek.
R: remélem érzitek. hogy ez itt nektek szol. off!
2010. május 23., vasárnap
nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim..(jajhh.)
ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél.
Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre.
Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.
Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.
Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a hang,ami hív
de a jel,ami szól
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.
Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.
Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…
2010. május 21., péntek
péntekeste lenne.
a bajjal az a probléma, hogy kezdetben csak egy jó mókának indul..
..
Talán legszívesebb elmondanám....
Elmondanám,hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni.öszinte lennék,nyílt kártyákkal játszanék és nem félnék attól,mit mondasz.De igazából félek.Iszonyatosan félek,hogy megint elrontom..."
meg kellenne kérdeznem. csak így nyiltan, egyszerűen. mintha nem is érdekelne a válasz. mintha csak közölném.oda sétálnék. hello szia joreggelt. van egy kérdésem oké? oké. csak nyugodtan. mintha engem sem érdekelne az egész.
de érdekel.érdekel a válasz. érdekel, hogy hogy reagálsz. titokzatosan? értetlenkedve? vagy arcba röhögsz.
és talán nem is ez lenne a legrosszabb. inkább nevess ki.
csak ne menj el. egy szónélkül. mert akkor sosem tudom meg.
és azt hiszem soha nem is fogom..
tennem kéne valamit...
de nem megy.
azthiszem itt rá kell döbbennem: még mindig gyáva vagyok!
talán a tükörbe nézve megkapod a választ. ezaz kislány már csak pár centi...
nainkább nem..
suttogom a szót: félek...
2010. május 20., csütörtök
sohaj.
hazudjmégte.R
2010. május 18., kedd
P?
'néha nehéz megállapítani a különbséget a valódi érzelmek és aközött, ha valaki csak ki akar használni. De amikor valami igazi... nos, azt tudni fogod..'
nemtudom. lehet, hogy még nem...de.. mégis félek. mert nem tudok rolad semmit, és már mégis elég sokat. mert nem ismerlek. de tudom, hogy kivagy.
számomra..
P!
m=mi ez ha nem egy rejtély, egy varázslat?
2010. május 17., hétfő
és mégse.
'..felállt, hogy a csészét a mosogatóhoz vigye, de aztán megadta magát a kicsinyes vágynak, és inkább földhöz vágta. Mivel ő maga is összetört, legszívesebben mindent összetört volna maga körül. Törni-zúzni szeretett volna, hogy olyan fájdalmat okozzon a világnak, amilyen fájdalmat a világ okozott neki!'
öö.
olyan fura az egész. biztos vagyok benne, hogy ezt már irtam...de ujra és ujra összezavarodom..
b...g!
a lelked a dallam, a tested ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus !
2010. május 15., szombat
nekem te nyújtod a támaszt mikor az élet lefáraszt, benned találom a választ ha a sok kérdés eláraszt ♥
péntek:...nem vagyok mazoista.de olyan jol esett ujra olvasni, hogy milyen volt.fájt. De jolesett a fájdalom...:$
ésmégis jolvagyok.
ilyenek ezek a szombatok.
2010. május 13., csütörtök
éget a csönd..
tudod. amikor a folyósón megyek és benézek a termetekbe, szemem csak téged keres. csak azért nézek körül. amikor lemegyek. csak téged szeretnélek látni. amikor az utcán hazafelé menet, azt kívánom: bár összefutnánk. bár megpillanthatnálak. legalább csak egy pillanatra.amikor csörög a telefonom: bár te hívnál! amikor fölmegyek msnre(ami amugy időpazarlás!!) először téged kereslek meg.
de te sosem vagy ott, ahol kéne. vagy sosem nézel rám. sosem hívsz.
És sosem akarsz rám írni se. régen másképp volt. tudom. épp az előbb olvasgattam újra a naplozotatt. emlékszem még arra, mikor rám írtál!..emlékszem még, amikor fölhívtál. erre mind emlékszem. Te már biztos nem.. neked már nem fontos. az egész.
De nekem örökre fontos leszel.
'fájt a csönd, mégsem kérdeztem, hisz szavak nélkül is éreztem..'
fájt a csönd. Szinte szurt. És még most is fáj. hát ennyire nincs semmi mondanivalónk egymásnak?
csak hogy hello, szia?
miért????
?xvégtelen
2010. május 10., hétfő
Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz, ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz ha már nincs tovább, ha nincs már több,egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny
minden nappal, mi ketten.
Eltévedtem és ülök most egy sötét rengetegben,
a parton üldögéltünk átöleltél karjaidban,
most meg éget a kín, szét száll hamvaimban
Minden mire egyszer azt hittem,hogy igazi.
Nem fáj, de mért pont én nem várhatom,
hogy megértse valaki bánatom!
Ne menj csak ölelj,
Még nem búcsúztál el,
Még nem készültem fel,
Még nem tudom mi vár,
Hova sodor a sors,
De hogyha mennem kell vigyázz rám!
Egyszer elhittem a mesét,
hittem tárt karokkal vár,
Amire vágyom miről álmodtam,
Minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban,
De vigasztal magányomban a tudat élni szeretnék,
Nem pedig eltűnni hiszen jöhet aki szeret még,
Mosoly is költözhet a házba ha még eljutok.
De a gondok elől elfutni, a halálomig nem tudok.