2010. május 29., szombat

szombateste lenne.

Kaptunk az élettől egy új esélyt,
Elkezdtünk olvasni egy szép mesét,
A könyvet hamar kitépted a kezemből,
A nevedet nem törlöd ki a szívemből,
Jöttem, láttam és győztem,
Alig vártam, mindig megettem amit főztem,
Meghaltam és rájöttem,
Megbántam de már megtettem,
Elétek vetettem ami lehetetlen,
Megmutattam néha testem,
Mert akartam az életem,
De én gyűlölve szerettem,
Megfojt a szívem a torkomban érzem,
Ökölben a kezem, ami az enyém visszaveszem,
Nevemet hallod, száll el a szélben,
A kozmikus térben, requiem egy álomért,
Visszatértem, harcmezőre léptem,
Az igazságért harcoltam és vesztettem,
Hideg volt, de belülről égtem,
Ezt is megértem, nem értem,
Jónak véltem többször is kértem,
Paráztam, magamba zuhantam,
Néztem, de mindent máshogy láttam,
Sötét volt, már fáztam,
Kiszáradtam, de újra akartam!


Van 1 álmom, lehet az is marad,
Talán szebb a gyémánt, mint a smaragd,
De nem érdekel, nem színészkedem,
És végre élvezem az életem,
Az a röpke pár perc elétek állok,
Olyan más, ez amire vágyok,
Mikor ott járok, hogy a szemembe nézel,
És velem együtt érzel...

Mára máshogy fogom fel az életem,
Szépen lassan a váramat építem,
Kérdezed holvan,
Még csak az alapokat teszem,
Egyenként egymásba helyezem,
Én tudom hova tartozom,
Az igazságot szavalom,
A hatalom nem az enyém,
De hidd el nem is akarom,
Tehetetlen lehetek, az úton eleshetek,
Majd felállít a szeretet,
Amit sugároz a szemetek,
Pusztán tiszta tényeket,
Majd a fejedhez vágom,
Erre mindig lesz gondom,
Nekem elhiheted, mert mondom,
Látod most is a trónomon ülök,
Kitépted a tollamat, de én repülök,
Már nincsen hangom, azért még üvöltök,
Utánad jövök, mint szerda után csütörtök,
Ez halálosan komoly, hiába is röhögtök,
Rövid az élet, evvel nem törődtök,
Igaz szavakat töltök én a pohárba,
Rímeket töltök, mocskokat törlök,
Vele van az ördög, érzelmeket törlök,
Mindig terveket szövök,
Egyszer elmegyek, úgyis visszajövök,
Magamnak, majd utat török,
Fáj a fejem, benne titkokat őrzök,
Nem szokom meg, inkább megszökök!"


na most mondd meg, mit tegyek.
higgyek annak, amit hallottam, és hivatkozzak az eszemre
vagy higgyek annak, amit mondasz és teszel..és hivatkozzak a szívemre..
ugyérzem..szeretlek.
de mivan ha...?

sohaaj.
baazdmeg.


ja. hogy mia k életért kell nekem állandoan kamuznom, és miért nem tudok most kilogni??szombat este van.
baszkííí
oh basszus, a legjobb kérdések egyike!


te, hallod ebben a bejegyzésben többet "káromkodtam", mint egész életembe'!
NA PERSZE!!!


ez már komolyan gáz.
tnyleg.




2010. május 28., péntek

eltévedve.




már olyan rég voltam itt. itt, ahol elvileg minden délután lennem kéne. hazugság hazugság hátán.
már nem borzongat meg annyira, mint amikor először kamuztam. nagyon féltem. erre tisztán emlékszem. és mégis. rossz érzés ide vagy oda. gyomorgyörcs ide vagy oda.. még mindig megteszem.
tudom. undorito. és nagyot koppanok vele egyszer. de én mégis tudom, hogy nem fogok lebukni.
neeem?
na, persze
a hazugság ugyis kiderül. mert hát mindig kiderül nem igaz?
jo. ezen a héten már nagyon sokat... nagyon sokat hazudtam. ezt szemlesütés nélkül vállalom.
mert erről szol az élet nem?
nem.
néha azt kívánom, bár megmondhatnám az igazat. akkor is, ha fáj. bármikor.
sohaj.
tehát ma ujra itt vagyok. és most sem buktam le. nem tudom, meddig tudom még ezt. csinálni.
talán. á fogalmamsincs
amikor ott ültem a padon, az annyira kimondhatatlanul szörnyű volt.
mert hát persze. jo volt a hangulat. nevetés jokedv. öröm.. minden megvolt.
és mégis...annyira más volt. nem éreztem jol magam. sejtelmemsincs miért.
azt hiszem, valahol máshol akartam lenni. egésszen máshol...
visszagondolva. borzaszto volt.. szédülés, hányinger...és azt kívántam: bárcsak ..bárcsak...már belennék állva. ugy igazán.
vagy belennék tépve. ugy rendesen. mint a könyvtári könyv lapja...
miket beszélek itt?
de komolyan. olyan jo lett volna. egy kicsit kikapcsolni.
kikapcsolni ezt az egész zűrt. mert látszolag minden rendben van...
de belül mégis...



ugy érzem elnyel.
már ez az egész




.......................................
azt hiszem tényleg, elmebeteg vagyok....

2010. május 26., szerda

mostmárcsak ♥ meg P

kezdtem már megőrülni.
mert hát miből álltak az elmult napok?

Rám se írsz, nem is hívsz. napok telnek el. vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. valami belém hasít és szúr. a nappalok még telnek, mert sok a munka, az iskola.. de az éjszakák… nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki." minden reggel megnézem, hogy nem adtál-e magadról akármilyen életjelet. és legszivesebben minden pillanatban megnézném, hogy nem hivtál-e.

jo. tudom. elismerem. beteges.

de mit tegyek...mit tegyek, ha ugy érzem, hogy fontos vagy?a legfontosabb?

sohaaj.

..

és ma végre felhivtál. és hallottam a hangodat, és éreztem, hogy minden a régi a jo. és éreztem, hogy szeretlek ésésés. erre már nincsenek szavak


P(L)

A vénámban megáll a vér, a kapilláris üres,
Legyek ügyes, hogy nevess, vagy újra szeress,
Hogy ne temess el, bár érted feltámadnék ezerszer,
Könyörgök az égieknek, hogy többet ne vessz el.

:)

jaa. csőő R. én is csalodtam benned. hű de még mekkorát;)

Nekem büntetés a csend, nekem emberfeletti kín,

Ha nem szól a hangfal, ha csendes már a rím.

Soha, soha, soha nem érzek együtt veletek

Könnyes lehet a szemetek, de nem érdekel a lelketek

Akkor is elmebeteg maradok, ha belegebedek

Ha síró gyereket látok, én a szemébe nevetek.

R: remélem érzitek. hogy ez itt nektek szol. off!

2010. május 23., vasárnap

nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim..(jajhh.)

Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a hang,ami hív
de a jel,ami szól
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…



ááh . majd meglátjuk. márhiányzol te. P(L)(L)

2010. május 21., péntek

péntekeste lenne.

talán nem jön össze.nem úgy lesz majd.
á.

élhetek normális helyen, normális barátokkal. normális suliba járhatok, és lehet egy normális életem..
csak tudnám, hogy milyen az a normális élet..


megörjit az unalom.
..

miért kellett megfáznom? miért?miért?miéért?!



a bajjal az a probléma, hogy kezdetben csak egy jó mókának indul..

..

Talán legszívesebb elmondanám....

Elmondanám,hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni.öszinte lennék,nyílt kártyákkal játszanék és nem félnék attól,mit mondasz.De igazából félek.Iszonyatosan félek,hogy megint elrontom..."

meg kellenne kérdeznem. csak így nyiltan, egyszerűen. mintha nem is érdekelne a válasz. mintha csak közölném.oda sétálnék. hello szia joreggelt. van egy kérdésem oké? oké. csak nyugodtan. mintha engem sem érdekelne az egész.

de érdekel.érdekel a válasz. érdekel, hogy hogy reagálsz. titokzatosan? értetlenkedve? vagy arcba röhögsz.

és talán nem is ez lenne a legrosszabb. inkább nevess ki.

csak ne menj el. egy szónélkül. mert akkor sosem tudom meg.

és azt hiszem soha nem is fogom..

tennem kéne valamit...

de nem megy.

azthiszem itt rá kell döbbennem: még mindig gyáva vagyok!

talán a tükörbe nézve megkapod a választ. ezaz kislány már csak pár centi...

nainkább nem..

suttogom a szót: félek...

2010. május 20., csütörtök

sohaj.

mert talán most úgy vagyok vele, hogy nem érdekel már az egész. talán azért, mert jó ideje nem láttalak. azt hiszem, hogy képes lennélek elfeledni. örökre. igy talán könnyebb, hogy nem történt semmi nagyon-nagyon szívdobogtató, semmi olyan. igy talán könnyebb eldobni az emlékeket. lehet, hogy majd egyszer még hiányozni fognak. ezt nem tudhatom előre. lehet, hogy lesz egy-két nosztalgia est.
tudod!
viszont. ha látlak még tudom, hogy fájni fog. érzem. nem jössz be a suliba. neked is jó.. és talán nekem is. azt hiszem igy jobb.
ne tegyük már ezeket a legutolsó napokat fájdalmassá!
de talán nem is az a legrosszabb. hanem az. ...-itt egy pillanatra megtörök, és visszanyelem az indulataimat, a könnyeket...-
hanem az... az a legrosszabb, amikor átnézel rajtam. a tekinteted átfut rajtam ugyanugy mint.....
annyira fáj.
inkább ordítanál. kiabálj, dühöngj, tombolj. vagy valami. bármi. akármi.
csak ne ezt.
ne.
csak a közönyt ne!

...


és itt megszakad.
vége.
és talán kiszaladnak még a számon olyan szavak: szeretlek...kellesz!

még igy is.

ezzel az egész zűrzavarral együtt...

hazudjmégte.R

.talán mert csalódtam benne. lehetséges. de ő is bennem. állítolag. de ez ok arra, hogy letiltson?
nem. nem is szoktunk beszélni. jó, ha egy hónapba 1x..akkor meg nem mindegy?neked nemmindegy?


(..)
és . egyébként is. nem köt minket össze semmi. már semmi.

›sohaj...


akkor meg miéért?



jokérdés.
olyan ügyes vagy sophie! mindig fölteszed a lehető legjobb kérdést.
de a választ sosem tudod.
ezaz!
tudom, hogy meg kellene kérdeznem. könnyebb lenne talán. többet tudnék. de ugy félek a választol...
R:
nem lehet, hogy néha megkéne próbálnod úgy igazán...érezni?
átérezni a dolgokat.
látni...nem csak nézni...
hm?

á.•legyintés•

igazábol nem érdekel már az egész, túl vagyok rajta..
azthiszem.

á. hazugság! igenis zavar. igenis érdekel. mi ez az egész?
miért teszed ezt?
eddig probáltam nyugodt lenni. eltitkolni, eltakarni, hogy fáj.
de így..
nemvagyok rá képes...(ezt már csak suttogva..)
egyszer ezeket a szavakat, úgyis elfúlja a szél.
bár emléked örökké bennem él.
mert fáj.

2010. május 18., kedd

P?

'néha nehéz megállapítani a különbséget a valódi érzelmek és aközött, ha valaki csak ki akar használni. De amikor valami igazi... nos, azt tudni fogod..'


nemtudom. lehet, hogy még nem...de.. mégis félek. mert nem tudok rolad semmit, és már mégis elég sokat. mert nem ismerlek. de tudom, hogy kivagy.

számomra..

P!

m=mi ez ha nem egy rejtély, egy varázslat?

2010. május 17., hétfő

és mégse.




'..felállt, hogy a csészét a mosogatóhoz vigye, de aztán megadta magát a kicsinyes vágynak, és inkább földhöz vágta. Mivel ő maga is összetört, legszívesebben mindent összetört volna maga körül. Törni-zúzni szeretett volna, hogy olyan fájdalmat okozzon a világnak, amilyen fájdalmat a világ okozott neki!'


öö.

olyan fura az egész. biztos vagyok benne, hogy ezt már irtam...de ujra és ujra összezavarodom..

b...g!

a lelked a dallam, a tested ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus !


2010. május 15., szombat

nekem te nyújtod a támaszt mikor az élet lefáraszt, benned találom a választ ha a sok kérdés eláraszt ♥

'pár sor,
pár szó,
pár szópár,
jópárszor már
tettem mit mások mondanak
ez én vagyok,a dalok pedig oldalak
egy kötetben,
egy album,
nincs séma,
ez az egész kötetlen
egy vers,
egy érzés,
egy válasz,
egy kérdés
egy szöveg,
egy üzenet,
pár biztos lépés
egy cél felé,
van ki félrelép,egy életkép
mit megőriz most, ez a felvétel épp '


péntek:...nem vagyok mazoista.de olyan jol esett ujra olvasni, hogy milyen volt.fájt. De jolesett a fájdalom...:$


ésmégis jolvagyok.

ilyenek ezek a szombatok.


aztán a jövő ujra megannyi talánnyal vár.
kérdések száma: sok ezer.
mind rólad szol..

2010. május 13., csütörtök

éget a csönd..

tudod. amikor a folyósón megyek és benézek a termetekbe, szemem csak téged keres. csak azért nézek körül. amikor lemegyek. csak téged szeretnélek látni. amikor az utcán hazafelé menet, azt kívánom: bár összefutnánk. bár megpillanthatnálak. legalább csak egy pillanatra.amikor csörög a telefonom: bár te hívnál! amikor fölmegyek msnre(ami amugy időpazarlás!!) először téged kereslek meg.

de te sosem vagy ott, ahol kéne. vagy sosem nézel rám. sosem hívsz.

És sosem akarsz rám írni se. régen másképp volt. tudom. épp az előbb olvasgattam újra a naplozotatt. emlékszem még arra, mikor rám írtál!..emlékszem még, amikor fölhívtál. erre mind emlékszem. Te már biztos nem.. neked már nem fontos. az egész.

De nekem örökre fontos leszel.

'fájt a csönd, mégsem kérdeztem, hisz szavak nélkül is éreztem..'

fájt a csönd. Szinte szurt. És még most is fáj. hát ennyire nincs semmi mondanivalónk egymásnak?

csak hogy hello, szia?


miért????


?xvégtelen

2010. május 10., hétfő

Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz, ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz ha már nincs tovább, ha nincs már több,egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny



Azt hittem minden éj,
minden nappal, mi ketten.
Eltévedtem és ülök most egy sötét rengetegben,
a parton üldögéltünk átöleltél karjaidban,
most meg éget a kín, szét száll hamvaimban
Minden mire egyszer azt hittem,hogy igazi.
Nem fáj, de mért pont én nem várhatom,
hogy megértse valaki bánatom!

Ne menj még el,
Ne menj csak ölelj,
Még nem búcsúztál el,
Még nem készültem fel,
Még nem tudom mi vár,
Hova sodor a sors,
De hogyha mennem kell vigyázz rám!

Soha többé nem megyek a szívem után már,
Egyszer elhittem a mesét,
hittem tárt karokkal vár,
Amire vágyom miről álmodtam,
Minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban,
De vigasztal magányomban a tudat élni szeretnék,
Nem pedig eltűnni hiszen jöhet aki szeret még,
Mosoly is költözhet a házba ha még eljutok.
De a gondok elől elfutni, a halálomig nem tudok.

2010. május 9., vasárnap

soha soha soha többé! nem akarom


bódító illatok
vibráló fények színek
félelem
fáradtság
bele-beletörődés
tánczene?!wtf
eső

fázom
úgy érzem elnyel
ez az egész
bár lenne már nyár.
és ne lássalak soha többé,
mert most törted össze egyetlen pillanat alatt a szívem
.
bár vége lenne már ennek az egésznek.
bár ne találkoztunk volna.
lehetőleg soha.

és én még mindig szeretlek.
őrület!

2010. május 6., csütörtök

lennék vígasz, ha görbül a szád:$

R!


miért nem jössz akkor, pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem volna rád? miért nem jössz, amikor te vagy az egyetlen, akiről akarom ezt az emléket, és te elbaszod?
miért pont ma??!

miééért.

csak azt nem tudom, miért szeretlek én még mindig, úgy tűnik hiába és reménytelenül, miért nézem el neked mindazt, amitől, ha normális lennék undorodnom kéne, miért látom benned csak a jót, és miért tennék meg neked szinte mindent, ha te úgyis csak játszol, ha te úgy is csak nevetsz az egészen, és nem jössz amikor igazán szükséges, hogy ott legyél, és miért nem teszed már meg azt, amiről mind a ketten tudjuk, hogy megkéne , mert úgy bizonyisten sokkal könnyebb lenne?
hát nem látod?
hát nem érzed?
miért elmebeteg mindenki körülöttem? vagy talán túl sokat várok? talán én vagyok az elmebeteg? és ha így van, akkor mivan? akkor mi lesz?
áááá. miért teszed ezt velem?- hangzik el mindenbizonnyal ezredszerre a kérdés.
megörjítesz.
és tudom, hogy mindezt már írtam, de most hirtelen összeállt néhány puzzle-darabka.
és én fölkiáltok: áhááá. értem! és mégse
szoval R. én azt látom benned. mikor veszed észre?
amikor már túl késő lesz?! hiszen már mostis túl késő van!!!

nemhiszem el...




mikor térsz végre vissza a földre sophie?
..

2010. május 4., kedd

u get me crazier.


öö.


megint egy olyan álom?
miért nem tudok megszabadulni a gondolatodtól?csak egy kicsit..
na.



őrületbe kergetsz.



2010. május 1., szombat

don't dream about him!









még az álmomban sem tudlak elérni..Félkövér



ez kétségbeejtő...