2010. június 25., péntek

öszintén.

Kell még egy szó mielőtt mennél,
kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám,
ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!

Nézz rám, és lásd: csillagokra lépsz,
nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.

Szállj, szállj sólyomszárnyán,
három hegyen túl!
Szállj, szállj, ott várok rád,
ahol véget ér az út!

Úgy kell, hogy te is értsd:
nem éltél hiába,
az a hely, ahol élsz: világnak világa.
Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,
úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága.

Szállj, szállj sólyomszárnyán,
három hegyen túl!
Szállj, szállj, én várok rád,
ahol véget ér az út!


Nézz rám, s ne ígérj,
nézz rám, sose félj!
Ha nincs hely, ahol élj,
indulj haza felé!

2010. június 24., csütörtök

mármosthiányzik az egész.BP♥!

rengeteget gondolkoztam az utobbi időben.
átgondoltam a dolgokat újra és újra amíg vártam a buszt, a villamost, a metrot..
reggel, este, éjszaka.
mindig.
de nem igazán értem . arra rájöttem, mi lesz, hogy lesz. már látom előre..
szívfacsaró a fájdalom..
és a sok ellentét... mit tegyek?
legyek boldog, amíg lehet? vagy inkább távolodjak el, ahogy 2-3hete p-tol?
de hiszen ez annyira más!
fáj, ha arra gondolok mi lesz holnaptol.
nem fogok tudni mindig itt lenni. miért is álltattam magam?!
mégis, mindent megfogok probálni..
szeretlek-ez a szo sok mindent kifejezhet.....
és mégis. néha csak elvész a szélben, a ködben, egy sohajtásban...


fölriadtam. hajnali 2 ora volt, az ég enyhén borult. kinyitottam az ablakot, mert ugyéreztem megfulladok. hűvös levegővel telt meg a szoba. vacogni kezdtem.
-butaság! figyelmeztettem magam. - az egész csak illuzio, az olyan emberek álltatása, amilyen te vagy!
sohajtottam és magam köré csavartam a takarot.
-nem érdekel!-mondogattam ujra és ujra. és reméltem így talán elhiszem-nem érdekel mit gondolnak, hogyan vélekednek! teljesen mások vagyunk, és talán ez a különbség vonzott minket annak idején. szeretnék átsiklani felette. és soha de soha nem akarom kimondani, azt hiszem akkor véglegesen valosággá válik..
én pedig akarok még egy kicsit hazudni magamnak, hazudni a tényekröl, a valoságrol, a helyzetről. ujra meg ujra
....

reggel a szobám padloján ébredtem. az ablak alatt.

2010. június 22., kedd

?

néha azon kapom magam, hogy hiányzik..

tudom, értem, hogy így jobb. nem kell mondani. én döntöttem , és ez jo így.
csak simán nem értem, hogy akkor meg?
akkor mi?
miért?


Néha kell a nap, hogy olvadjon a jég!
Erejét nem vesztett valóság, már elkezdődött rég.
És ég a zene fénye, az akarat ami hajt!
Megérint egy érzés, mi mindörökké tart!


segítség.


a szerelem mindig úgy kezdődik, hogy saját magunkat csapjuk be, és rendszerint azzal zárul, hogy végül másokat csapunk be.

bárcsak tudnám, hogy nem haragszol
csak fáj..

lelkem egyik része szívesen beszélgetne.. a multrol, a jelenröl és a jövöről.
de a másik fele..
azthiszem..talán..fél..

2010. június 21., hétfő

eszméletlenül. hiányzol

Kihűlt elmében didereg az emlék
Mit szívesen a jelen mezébe öltöztetnék
Hinné az ember hogy a terv mi gerincét adta az életnek
Egy pillanat alatt rommá porlik úgy hogy nem is értette
Mégis kísérgette álmait kísértgetve
Fohászkodik a szem a látóidegeket égetve
Az eget kérlelve ne bújtassa a napot
Had élvezze az utolsó vasárnapot

Búcsúzni a legnehezebb persze megteheted
Azt is hogy kihagyod nem csal a szimatom
Ha őszintén nézünk egymásra a világ megváltva
Minden előítéletedet most tedd hátra
Az marad meg ami szép volt örök emlékek
A büszkeséget hagyd ha érzelmeid lennének
Még időt kérek feléd lopózom
Mosolyognék mint az iskolai fotókon
Te én meg mi az egész úgy ahogy
Az életed nem azért kaptad hogy búslakodj
Ahány ház annyi sors magyar közösség
Átragad a másikra mint a közömbösség
Zavart kelt érkezik de nem jókor
Ha gyorsnak ítéli visszavesz a tempóból
Abból a szempontból
De véghez fogja vinni mindazt amit elgondolt
Mondja még főleg ha szeretnétek
Hogy üres szavak helyett legyenek eredmények
Mérföldek években sikerekben könnyekben
Sorakoztak mint az oldalak a könyvekben
Rólam hisz kiről szólna másról
Erősebb lettem Tőletek az összes bíztatástól
Találkozunk még mert folytatja
Az utolsó vasárnapot ma elcseréli szombatra

Ég az a hely ami a bölcsőmet ringatta
A hosszú élet titka az hogy elég ritka
Azt mondják egészségesen élni tartósabb
De manapság a halál egyre kapósabb
Ősz van a szél az arcomat karistolja
Könnyedén süllyed el a papírcsónak
Már vetkőznek a fák olyan közel a tél
Szeretni valakit valamiért
Minden egyesül egy fegyver elsül
Húzz fel egy kesztyűt és szembesülj
Mint a ringben veled szemben az ellenfél
Benned él a jó és a rossz a két ellentét
Ha nincs melletted a család
Az élet tud ám úgy csípni mint a csalán
De nem tudhatod hogy a jövő mint hozhat
Mert ma még szombat de mi lesz veled holnap

Egy félbetépett noteszlap és egy halott rózsacsokor
A szoba közepén lebeg felém egy fegyvert szegez
Egy félbehagyott gondolat egy odébbtolt kérdés
Csak kitalálni tudom pislákol közben egy fény
Talán ott a titok kulcsa egy megszáradt vérfolt
Miben rejlik sok hazugság ami persze szép volt
Nekem de te tudtad végig hogy ez csak álca
Már nem látnálak rég majd egyszer elmúlik hátha
Tovább szakad az út még egy kereszteződés
Egy kérdőjellel több halványabb köd de sötétebb nappal
Mellbe szúrsz egy mattal egy sosem látott arccal
Vigasztalni próbálsz egy szebb szombattal
De a fegyver még mindig felém a csokor nevet tovább
Mert ha nekem szar neked jó tipikus ember morál
Az asztalnál derengek üresség a lapon
Ha hétfőm nem is de legyen egy utolsó vasárnapom!



mert így érzem..

2010. június 20., vasárnap

csak R-ként emlegetjük.. itt magunk között

Néha unom, hogy az vagyok, aki, sőt néha egésszen más valaki akarok lenni. Néha kitudnám írtani az összes embert, akit szeretek, csak miatta. És már régóta tudom, hogy nem érdemel annyit se, hogy ránzzek, de ha ott van a közelemben egyszerűen nem bírok ellenállni neki, valami eszement, hihetetlen dolog vonz hozzá. ..
Az egész lénye megörjít és tönkretesz. És hányszor álmodoztam már róla! nem bírok leállni és nem bírom ki, hogy úgy nézzek rá, mint bárki másra. képtelenség.
Van valami ellenállhatatlan benne, amiről képtelen vagyok lemondani. kell és kész.
megfogom szerezni, mert meg kell szereznem. mindent megteszek.


-nos, igen tegnap este írtam ezeket a sorokat, de most, hogy másnap újra olvasom, rögtön megszólalt valami hang, itt legbelül:
a remény és az idő fogy..

talán tegnap este tulságosan optimista voltam..

minek álltatom még magam?
mért nem vallom be magamnak, hogy nem..?
miért hazudok..még mindig?/magamnak és másoknk is/

miért van még mindig remény? ennyi??

és miért, oh, mondd miért kell igaznak lennie annak amit felül leirtam? nem lenne egyszerűbb, ha nem jelentene nekem semmit,és ha nem látom csak ugy elfelejteném egy hét után..?
dehogynem!

5 kérdésböl 1re tudom a választ.

hát ez valami borzaszto..



tönkretesz a lényed.


sohaj.:/

2010. június 18., péntek

all i wanna do is find a way back into love..

gyűrött lepedő az ablak már pirkad,
fülledt levegőben finom parfümillat
millió hajszál itt-ott rúzsfolt,
minden hétvége legyen ilyen zsúfolt

ugye, hogy megmondtam?
csak sajnálom, hogy az alkohol mámora hozta ki belőled..

gyűlölsz? na ne mondd!
;)


...

olyan fura este volt. egyszerre rohadt jo és kurva szar?

wtf?

:S:S

2010. június 17., csütörtök

theatre.

Volt egy hosszú éjszakám, álmatlanul, nem túl vidám.
Átgondoltam dolgokat, rég voltak, de fontosak.
Annyi minden történt már velem, hányszor botlott meg az életem…

Megváltást várok, nem áldozatot.
Megváltást várok, nem megértő szót.
Megváltást várok, segíts nekem,
hogy megtaláljam magam!

Voltak jó barátaim, s nem értették a titkaim.
S volt egy nagy-nagy érzelem, hogy tiszta volt, már nem hiszem.
Annyi minden történt már velem, hányszor botlott meg az életem…


mondd, kérlek, hogy ez csak egy rémálom



már semmi közünk nincs egymáshoz:O




engedj el!

2010. június 15., kedd

r. nem kell más

I've been living with a shadow overhead
I've been sleeping with a cloud above my bed
I've been lonely for so long
Trapped in the past, I just can't seem to move on

I've been hiding all my hopes and dreams away
Just in case I ever need em again someday
I've been setting aside time
To clear a little space in the corners of my mind

All I want to do is find a way back into love
I can't make it through without a way back into love
Oh oh oh

I've been watching but the stars refuse to shine
I've been searching but I just don't see the signs
I know that it's out there
There's got to be something for my soul somewhere

I've been looking for someone to shed some light
Not somebody just to get me through the night

I could use some direction
And I'm open to your suggestions

All I want to do is find a way back into love
I can't make it through without a way back into love
And if I open my heart again
I guess I'm hoping you'll be there for me in the end
oh, oh, oh, oh, oh

There are moments when I don't know if it's real
Or if anybody feels the way I feel
I need inspiration
Not just another negotiation

All I want to do is find a way back into love
I can't make it through without a way back into love
And if I open my heart to you
I'm hoping you'll show me what to do
And if you help me to start again
You know that I'll be there for you in the end
oh, oh, oh, oh, oh


vannak olyan dolgok az életben, amit azzal sem oszthatsz meg, akinek egyébként mindent elmondasz..:/

inkább mondanád a szemembe. csak ne hazudj

abba belehalok.

2010. június 13., vasárnap

engem a szerelem nem tesz többé padlóra..

á.

én már alig várom, hogy kiléphessek a kapun, és elballaghassak..
végre.
többé nem látom öket, de érzem, hogy nem fogom megbánni.



talán 2 ember fog hiányozni
...



R................

2010. június 10., csütörtök

and we hate it.

én csak simán gyűlölöm a tudatot, hogy fájdalmat okoztam. persze most magyarázhatom magamnak, bizonygathatom, hogy így a legjobb és ezt meg kellett tenni. nem volt más lehetőség.
illetve...csak sokkal rosszabbak.
annyira sajnálom. bárcsak tudnád...mit érzek bárcsak átláthatnád az egésszet
azt mondják az idő megoldja ezt is. de én hogy fogom tudni kitörölni azt a sok emléket? sikerül valaha?

and i hope, u will forgive me..
kérlek.

2010. június 9., szerda

századik vallomás..


a holnapi nap, sorsdöntő lesz.
remélem megérted. jobban mint..,mint én.

sajnálom. annyira..ha tudnád mit érzek..talán könnyebb lenne átlátnod az egésszet.
de. meg kell tennem, mert így jo. így lesz jo

majd valamikor. de bárcsak eltudnám dobni a sok emléket...ugy könnyebb lenne.. a mult mindig velem marad..:/

áhsajnálomm:(

de nem tehetek mást.


De miért van, hogy tényleg itt vagy,

És mégis érzem, hogy hiányzik a szikra.

Volt már, hogy jobban fáztam, ha átöleltél is, másra vágytam.

2010. június 8., kedd

'beléd szerelmes leszek holnapig..'

annyi érzés kavarog bennem. biztos tudni akarod?




ű. mamár hogy indítottuk a napot..jajh.


züllöttség a négyzeten.


eh..


hátjo.

ellep ez az egész.

2010. június 7., hétfő

nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom.. nagy fájdalommal jár, ha elveszítesz valakit, akit szeretsz. nincs annál kegyetlenebb dolog a világon.

"mindíg bekóstolom az adagot amielőtt kiosztom.
Ez lett a posztom, hogy magamat megfosztom,
attól, hogy valaha rendes ember leszek,
de megmondom neked őszintén, hogy a világra teszek.
Én mindíg az leszek aki most is vagyok,
mindenkit békénhagyok, de mint egy vipera marok
ha kritizálnak a szarok.

Bármihez nyúlok rögtön arannyá válik,
légy óvatos a szobámban felül a plafon málik.
Fegyverben állig, készen állok a harcra,
kimegyek a streetre bombát b•szok az arcba.
Kinyírlak te g•ci, elhiheted, hogy nem kamuzok,
beleszívok a dzsóba azt a tetemedre hamuzok.
Nem vagyok más csak egy k•rva nagy képű kölök,
nem sok embert szeretek de értük viszont ölök...
Előfordult párszor, hogy a könnyem is ki futott
mikor a kenyeremre egy szelet párizsi se jutott...


Semmise' lehetetlen mert nemvagyok tehetetlen,
kerek az én életem, mert nem adom el szeletekben,
önmagam vagyok nem találsz meg engem más szerepekben!"



hja.

ez olyan más. és mégis..és mégis az' enyém'





tehetetlenséég?

hm.

2010. június 6., vasárnap

k?

hagyom merülni el, úgy, hogy végig nézem..


azt hiszem, nem tehetek mást. 2 hete ezen agyalok. sajnálom.

nemtudlak megvédeni. nem tehetem. bármit megadnék érte, hogy rendeződhessen a helyzet...

de én egyedül ehhez ..hát. kevés vagyok?


egyszer egy kicsit cserbenhagytál. de én mégis ugyérzem... inkább most énhagytalak..

sokkal jobban

...

cserben

márcsak suttogni tudok, nem akarom kimondani hangosan ezeket a szavakat.

eddig titkoltam ezt az egészet, mert féltem, ha kimondom valosággá válik. de nincs már több idő ideje szembenézni. és eltűrni a fájdalmat.

eltűrni ezt az egésszet...



bár tudnám mi a helyes megoldás.

bár választhatnám most a helyes utat.

tudom, másban direkt, szándékosan nem azt választottam mondhatni, jol elkerültem...

talán ez az Élet bosszúja.

alattomos....


2010. június 4., péntek

a valóság most pont olyan fájdalmas, mint ez az álom..

tegnap este. vagy ma? nem tudom..volt egy álmom. egy álmom a legszörnyűbb fajtából.mert a legijesztőbb rémálom talán nem is az, hogy üldöz egy szörny (nevetséges..) ez lidérces álom, de nem valóságos. amit viszont én álmodtam az teljeséggel valoságos. megtörténhet. megijesztett, hogy annyira tele volt fájdalmas reménytelenséggel. megrémített, hogy a vágy milyen erős.
Rendben, rájöttem. még mindig kell, érzem azt a határtalan vágyat vele kapcsolatban, ahogy az álomban is.
Az álom legszörnyűbb pontja talán az lehetett, hogy szembesültem a tettem következményeivel, éreztem azt a fajta izgalmat, amit vele kapcsolatban mindig...azt amit még átakarok élni mielőtt...

de azt hiszem már késő, ez a legrosszabb az egészben.
meg amikor saját magamnak bizonygatom, hogy gyűlölöm..amikor nem..

olyan ködös ez az egész..és mégis, kristálytiszta..


R, kimondom: tönkreteszel.

2010. június 3., csütörtök

a zene, ha elrepít innen, az nekem a minden.

gyűlölve szeretni?
vajon ilyet is lehet?
nemtudom.

á.
fájna most ezen gondolkozni. nem akarom átgondolni.
nem akarok rájönni az igazságra ..
vagy legalábbis nem ma...:$$:q

akkor inkább ne mondd ki..


Eltemet a múltam, de a leckét megtanultam.

Lehet a felszín más, de itt legbelül

Én ugyanaz vagyok, aki voltam.




2010. június 2., szerda

bárcsak megállithatnám az idöt...erre a hétre..:/


'Unom már azt, hogy mások miatt vagyok egy senki,
Unalmas a környezet, nem motivál már semmi.
Nem vágom miért akar mindenki keresztbe tenni,
Nekem ahhoz, hogy jófej legyek nem kell szereket szedni!
Sok hiba van az életben, könnyű beléjük esni,
Hallgasd a cuccunkat, a flessbe fogsz beleveszni!
Kijártuk az utat, ne próbálj te letegezni..'


unom. most komolyan:D
szánalom, ami itt folyik.


sohaj..


szeretek.


›ma nem fogok filozofálni.. ez nem az az este.
mindenestere érdekes, hogy még nem tudok megbizni benned nem?
mit kellene már tennem?
oly kevés az idö:/
hm?

2010. június 1., kedd

•cenzurázva•!

hányingerem van ettöl a társaságtol. hogy egyik se tud egy titkot sem megtartani.
undorito!
utálom. gyűlölöm.
fuj.
ch.
holnap esernyööö;D
na baazdmeg.



nyisd ki a szemed és ne csak nézz láss is bazdmeg!
na takarodjmáár.

sok csicska -.-''

nem kell semmi:o






Unom a rádiót, unom a tévét,
Unom az elejét, unom a végét,
Unom már, hogy minden áldott reggel,
Ugyanaz a nyomorult seggfej szól, hogy kelj fel!

Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi,
Nem kell levél, nem kell bélyeg,
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni.

Unom a villamost, unom a buszokat,
És unom már, hogy mindenki baszogat,
Unom a hétfőket, unom a keddet,
És leszarom a szobámat, nem csinálok rendet,
Iszom a kávémat, iszom a kólát,
És várom a percet, várom az órát,
Amikor azt csinálok végre amit akarok,
És nem érdekel már többé, csak a buli meg a pia meg a haverok!

öö. azta. nem gondoltam volna, hogy majd egy ilyen szám mondja meg, amit érzek..:O
hát nem ezekkel a szavakkal... de asszem jol kifejezi azt, mit érzek..

hiányzol P.
!