2013. november 3., vasárnap

Fél év

Fél év után visszatérek. Fél évnyi csönd. 


Sok minden törtent az elmúlt félévben.

Nem tudom mit érzek, a fejem még mindig a nyárban él, csak a testem fázik. Melegíts föl.
Nem lehet, messze van.
4000 kilométerre hagytam a szívem.
.....................................
azt álmodtam, hogy elveszítettelek.
- én is


hangos sóhaj kisér aludni.

szeretlek.

aki tiltva nevel hazudni tanít.

harminc kilométeres hazugság

szerelmem

gyújtsunk rá megint.

nem jön a busz

hamu.


látszik a szememen, hogy szarki vagyok

egyker

orgazmus

megérzések

te hiszel az ilyenben?
- én is

nem tudom mi a rosszabb, ha szavakkal vagy pontokkal válaszolsz.
Mindkettő összetöri a lelkemet

20130720 - x

szeretnék bízni benned

white noise

egyperc egy nap alatt elfogy
kétperc egy nap alatt fogy el 
de az egy nagyon durva öt perc



mindennél jobban kellesz az életembe

minden nyár ugyanúgy ér véget, végig nézi, ahogy felszállok a buszra és sírok. 

.....................................
ez volt a nyár.

3 hónapja nem láttam, elsem hiszem. 96480 percet töltöttem nelküle. 96481 mostmár.
mondd, te hiszel a csodákban? te hiszel abban, hogy valaki megvár?
te elhiszed saját magadnak hogy rád érdemes várni? 
lassan, súlyos gondolatokkal telnek a percek. vajon mit csinál most? vajon merre jár? 
.....................................
ugye sosem hazudnál? 
nézzünk szembe a valósággal. állj fel a tükör elé. hogy tudsz még a saját szemedbe nézni? nemtudok

(Talán egy két éve volt az, hogy meggyújtottam egy gyertyát és a tükör elé álltam. Ilyen halvány fényben könnyű volt szembe nézni azzal akit utálsz. végig mérni tetőtől talpig.)

nem, most csak a szememre koncentrálok. A szememre ami már annyi fájdalmat látott és mégis, a szám képtelen kimondani.. van olyan fájdalom amire már nincs szó.
ez a baj, így hogy szabaduljak meg tőle?
hogy tudsz a saját szemedbe nézni ennyi hazugság után? 


és azok a szörnyű gondolatok. bárcsak elköltözhetnék. 
bárcsak ne kéne vele laknom
bárcsak egyszer elérnék valamit hazugság nélkül.

az ősz más. olyan monoton
szürke
rideg
magányos

hiába süt a nap.. augusztus végén a lelkem is megfagyott, csak akkor olvad fel ha visszamegyek.

olyan üresek a napok.
kimondom a szót üres, de nem tölti meg a teret. semmi sem tölti meg.
akár sikíthatnék is, süket fülekre találok. 
.....................................
"Ennél azért te érettebb vagy, minthogy azért sírj mert nem kaphatsz meg valamit." nem, nem azért sírtam. azért, mert fáj, ez fáj a legjobban az életben talán, hogy nem érted. 
Abban az 5 napban ott én boldogabb lennék, mint itt 3 hónap során. 

Az 5 nap nekem mindent megérne.

És fáj, hogy neked nem.


Ezért sírtam.