a helyzet az, hogy megszerettem Bp-t. szeretem a parkokat, a játszotereket, a padokat, már ismerek itt minden helyet, hogy mit hol adnak ki, tudom már mi mikor hogyan. sok kedves emlék kötődik hozzá.
fáj, hogy itt kell hagynom.
tudom, hogy talán jobb lesz, szebb...
de mégis. mihez kezdjek a sok jóval, a boldogsággal, azzal, hogy egy álmom válik valóra, ha nem tudom megosztani vele?
mihez kezdjek azzal a lehetőséggel, hogy bármikor lemehetek.. rágyujthatok.akár a teraszon..ha persze...?
uhm
mihez kezdjek azzal a ténnyel, hogy éjszakázhatnék is, mert ott éjszaka is sokkal biztonságosbb..
de ott valahogy nem szeretnék kilógni.
mert nem ismerem az egésszet. mert az a 11ker.-i tevékenység. az éjszakák, partyk, titkok, sötétség...az nem illik oda.az nem olyan..valahogy. még nemtudom miért..
nem akarok rágyujtani. fölösleges lenne. egyébként is..
hol vennék..? nem is ismerem, hol adják ki, mikor és hogyan:o
nemtudom és nemértem
azt érzem, hogy kiakarom használni az összes pillanatot amíg lehet.
maratoni éjszakákat, egy percnyi alvás nélkül.nem érdekel.(!!!)
a rituálékat és mindent. az összeset megakarom tenni újra, amíg nem késő. mert utánna már előre tudom, hogy mennyire fog hiányozni az egész..:/ mennyire fogsz hiányozni.
eddig nem akartam belegondolni. még nem kellett belegondolni
de most.
de mikor jön már el ujra a tettek pillanata.
unatkozom itt. azt hiszem, praktikus lenne, ha ezt a hetet átaludhatnám a következőnél pedig végig éjszakáznék.
áwh. de jo lenne:/ :q
utálom a mostani tétlenség mindenpercét.
én csak...
éncsak kiakarom élvezni az életet...
ameddig csak lehet.
és hiányzol K.
öröklelkitárs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése