2011. szeptember 18., vasárnap

föl tettem a kérdéseket és te megadtad a válaszokat. 7 hónappal később.
a válaszaid miatt most újra beléd estem. tudom hogy most sem fogsz elkapni. hiszen annyira egyértelmű. realistán probálok gondolkodni. akkor látom hogy nem fog megtörténni. de a nap nagyobb részében mégis túl optimista vagyok...
és ez lesz a vesztem. megint.

miért vagy az életemben ha nem lehetsz az enyém.. ?

beleőrülök ebbe.


úgy utálom, amikor semmiségekről beszélünk.

kell nekem a komolyságod, amilyen pénteken voltál.

kérem vissza azokat a perceket.

nagyon-nagyon.

mondhatnám az utca nyelvén: kajakra átbasztál!,
mondhatnám kultúráltan: zátonyra futott kapcsolatunk!,
mondhatnám, ahogy a haverok:
Sophie, jól beszoptad!,
mondhatnám, ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön,
és ezért rúgtál belém a földön...