a válaszaid miatt most újra beléd estem. tudom hogy most sem fogsz elkapni. hiszen annyira egyértelmű. realistán probálok gondolkodni. akkor látom hogy nem fog megtörténni. de a nap nagyobb részében mégis túl optimista vagyok...
és ez lesz a vesztem. megint.
miért vagy az életemben ha nem lehetsz az enyém.. ?
beleőrülök ebbe.
úgy utálom, amikor semmiségekről beszélünk.
kell nekem a komolyságod, amilyen pénteken voltál.
kérem vissza azokat a perceket.
nagyon-nagyon.
mondhatnám az utca nyelvén: kajakra átbasztál!,
mondhatnám kultúráltan: zátonyra futott kapcsolatunk!,
mondhatnám, ahogy a haverok: Sophie, jól beszoptad!,
mondhatnám, ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön,
és ezért rúgtál belém a földön...
mondhatnám kultúráltan: zátonyra futott kapcsolatunk!,
mondhatnám, ahogy a haverok: Sophie, jól beszoptad!,
mondhatnám, ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön,
és ezért rúgtál belém a földön...