Kattan a gyújtóm és beleszívok a szerzett cigarettámba. ne kérdezzétek.
ez némiképp megnyugtat, de a lelkem mélyén tudom, hogy se ez sem a vodka sem pedig a dzs...... nem megoldás. nem így kéne de pillanatnyilag én csak így tudom. ez aggaszt. ez is.
belenézek a sötétbe és látok valamit. Vagy csak a képzeletem játszik velem? Nem, nem félek.
Egy alakot látok. Egy kis gyerek közelít felém. Aztán rájövök, hogy az alak én magam vagyok, tehát mégis csak hallucináció az egész. Azt hiszem ennek szimbolikus jellege van. akkor még ártatlan voltam. csupán kis füllentések árnyékolták az életem: ki törte el a vázát? neeem, nem én voltam. leesett magátol.
Most pedig?
bele sem merek gondolni.
sohajtozom.
visszagondolok az élményekre. és most kimondom.
szeretek vodkázni. hát, hogyne szeretnék! elárulom: szeretem az érzést. akkor könnyebb nem gondolni a rosszra. a világ egyszerűbbnek tűnik.
és mégis....
á.
a gondolatmenet lefáraszt én pedig semmi mást nem akarok csak elaludni.
úgy, hogy nem gondolok a rosszra, a multamra és ajelenre.
semmire.
ha egyszerűen gondolkoznék azt mondanám: ide a vodkát most!
de mégis.
ez nem lenne jo. és én nem akarok mindennap másnapos lenni. várjunk csak! én nem is szoktam másnapos lenni. akkor viszont...
mind1 hagyjuk. ez tul bonyolult.
sohajtok.
inkább nem gondolok erre többé
a problémát a szönyeg alá söpröm.
becsukom az erkélyajtót és bedőlök az ágyba. gondolatok nélkül....
reggel rájövök:
csak álom volt az egész.
de mind igaz és valos gond, tény, probléma és ......á nemjut eszembe a szo..
csak, hogy én nem szoktam hallucinálni.
jozanul
á. elakarok menekülni innen. ebböl a világbol
veled, K
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése