2010. szeptember 2., csütörtök

sűrűbben hullnak a könnyek, romba dőlnek tegnapok.mit mondjak én, míg kezem elér?:O

a fájdalom szép lassan csillapodik. nem, sosem fog véglegesen eltünni..

...a seb...

már nem vérzik.
csak lüktet. talán kezd beforrni? lehet
már csak keserű izű ébredések és lefekvések vannak.
keserű izű emlékek.
hogy valaha minden meg volt, most viszont már nincs meg.
valami uj van helyette de ... az nemtudja potolni igazán.

csak egy kis keserűség van már a szivemben. még mindig eszembe jutnak emlékek. természetesen.
halványan elmosolyodom rajta, miközben iszonyuan fáj.
de nemtudom megállni, hogy ne mosolyogjak olykor, vagy ne nevessek föl. csak ugy magamban.
és hát a keserűség ilyenkor mindig elöjön.
hogy valaha még más voltam. igazábol még most is az vagyok. csak nem tudom kimutatni.
igazán..
nem ebbe nem szeretnék belemenni, mert most tudom elmagyarázni...



ám az üresség mindig megmarad.
hogy egyszer volt valamim.
most viszont már.. azt hiszem, talán... lehetséges..
hogy elveszítettem?
:O

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése