2013. december 26., csütörtök

18

holnap amikor felkelek 18 gyertyát fogok elfújni. 

érdekes. ami óta csak az eszemet tudom ezt a napot várom. tudod K, mindig is mondogattuk "ha egyszer 18 leszek végre legálisan csinálhatom azt amit már 14 éves korom óta művelek"
és most mégis, ha erre gondolok görcsbe rándul a gyomrom, nyelni alig tudok, kell egy cigi kettőháromnégy egymás után zsinórba.
kifestettem a körmöm de túl hamar kezdtem el mást csinálni, kapkodni, minek, hisz ugy sincs hova menni... 
túl hamar akartunk felnőni K. elhitetted velem, hogy ez kell nekem. ha te nem lennél az életembe egészen más lennék azt tudom... vajon megérné jónak lenni? hiszen olyan sok szép emlékünk van.. 

és most hogy itt állok a felnőttéválás küszöbén. nem érzek semmit. csak azt hogy mennyire fáj. hogy felelőségteljesen kéne viselkednem és nem megy. milesz ha vissza megyek és helloszoszi rögtön 2 év..? á nem, ez a legrosszabb szenárió. 


ez az első nap amikor tényleg de tényleg nem akarok többé felkelni. valami lehúz. a titkok, a sok hazugság, az árulás.. 

az egyik régi kedvenc blogom ezt írta valamikor: "akkor leszel nagylány, ha a lelki zsarolás már nem fog rajtad."  
ó, hát akkor én még kislány vagyok.
mert még mindig nem tudok felállni, az asztalra csapni és kimondani, hogy nem. 
nem szeretem ha ezt csinálod velem. 
hagyd abba.
én nem ezt szeretném.
szeretlek de a saját utamat kell járnom.
nem igazságos, hogy mindig belekényszerítesz valamibe, amihez semmi kedvem.
legyél egy kicsit önző S!

nem megy. nem megy. nem megy. 
a saját szerelmem mondta: ez a baj veled S, hagyod magad, nem állsz a sarkadra.....



megtaláltad a gyengepontomat









újévi fogadalmam: mindig megmondom az igazat, bármennyire is fáj.

2013. december 14., szombat

I miss you the way someone drowning remembers the air...

fájdalom az erkélyen
kifújom a füsttel együtt
könnyűvé válok
én is elszállok mint a füst.

nézz a szemembe és mondd, hogy nem akarod hogy vége legyen. mondd ki, hogy neked megéri várni és remélni, hogy nem lépek félre.
magam sem tudom, mi vonz annyira abban, hogy mással legyek.
talán az, hogy legbelül tudom, tisztában vagyok vele, hogy ez nem fog nekünk működni.
talán az, hogy ugyanannyira meg akarlak bántani, mint te engem mindenegyes nap valami aprósággal, egy szóval, egy mondattal, vagy pont azzal, hogy nem írsz semmit, csak pontokat.
pontpontpont. you destroy me 
széttépsz belülről. talán azért, mert téged okollak, amiért ennyire elvesztettem a fejem nyáron.

vajon megéri az a sok jó amit átéltem veled a sok rosszért cserébe?
hónapok óta először, sőt életemben először szembe nézek a tetteimmel: az összes pénzemet és időmet valami nagyon rosszra költöttem.
ebből álltak a napok.
nem tudom, hogy ez-e az igaz szerelem. nem a legjobbat kéne kihoznunk a másikból? megállítani egymást, mielőtt mélyebbre süllyedünk az életben?

mindig is meg volt bennem a tendencia, hogy elzülljek, ebben semmi kétségem sincs. de pont ezért lehetséges, hogy nem vagyunk egymáshoz valóak?
az kéne, hogy megállíts mielőtt elkövetem ugyan azt a hibát újra és újra. és törvényt szegek. és elveszek a nagyvilágban.
te voltál az első, de nem tudom meddig bírom, hogy te legyél az utolsó is.

2013. november 3., vasárnap

Fél év

Fél év után visszatérek. Fél évnyi csönd. 


Sok minden törtent az elmúlt félévben.

Nem tudom mit érzek, a fejem még mindig a nyárban él, csak a testem fázik. Melegíts föl.
Nem lehet, messze van.
4000 kilométerre hagytam a szívem.
.....................................
azt álmodtam, hogy elveszítettelek.
- én is


hangos sóhaj kisér aludni.

szeretlek.

aki tiltva nevel hazudni tanít.

harminc kilométeres hazugság

szerelmem

gyújtsunk rá megint.

nem jön a busz

hamu.


látszik a szememen, hogy szarki vagyok

egyker

orgazmus

megérzések

te hiszel az ilyenben?
- én is

nem tudom mi a rosszabb, ha szavakkal vagy pontokkal válaszolsz.
Mindkettő összetöri a lelkemet

20130720 - x

szeretnék bízni benned

white noise

egyperc egy nap alatt elfogy
kétperc egy nap alatt fogy el 
de az egy nagyon durva öt perc



mindennél jobban kellesz az életembe

minden nyár ugyanúgy ér véget, végig nézi, ahogy felszállok a buszra és sírok. 

.....................................
ez volt a nyár.

3 hónapja nem láttam, elsem hiszem. 96480 percet töltöttem nelküle. 96481 mostmár.
mondd, te hiszel a csodákban? te hiszel abban, hogy valaki megvár?
te elhiszed saját magadnak hogy rád érdemes várni? 
lassan, súlyos gondolatokkal telnek a percek. vajon mit csinál most? vajon merre jár? 
.....................................
ugye sosem hazudnál? 
nézzünk szembe a valósággal. állj fel a tükör elé. hogy tudsz még a saját szemedbe nézni? nemtudok

(Talán egy két éve volt az, hogy meggyújtottam egy gyertyát és a tükör elé álltam. Ilyen halvány fényben könnyű volt szembe nézni azzal akit utálsz. végig mérni tetőtől talpig.)

nem, most csak a szememre koncentrálok. A szememre ami már annyi fájdalmat látott és mégis, a szám képtelen kimondani.. van olyan fájdalom amire már nincs szó.
ez a baj, így hogy szabaduljak meg tőle?
hogy tudsz a saját szemedbe nézni ennyi hazugság után? 


és azok a szörnyű gondolatok. bárcsak elköltözhetnék. 
bárcsak ne kéne vele laknom
bárcsak egyszer elérnék valamit hazugság nélkül.

az ősz más. olyan monoton
szürke
rideg
magányos

hiába süt a nap.. augusztus végén a lelkem is megfagyott, csak akkor olvad fel ha visszamegyek.

olyan üresek a napok.
kimondom a szót üres, de nem tölti meg a teret. semmi sem tölti meg.
akár sikíthatnék is, süket fülekre találok. 
.....................................
"Ennél azért te érettebb vagy, minthogy azért sírj mert nem kaphatsz meg valamit." nem, nem azért sírtam. azért, mert fáj, ez fáj a legjobban az életben talán, hogy nem érted. 
Abban az 5 napban ott én boldogabb lennék, mint itt 3 hónap során. 

Az 5 nap nekem mindent megérne.

És fáj, hogy neked nem.


Ezért sírtam.