broken dreams? majdnem.

talán a csalodás onnan jön, hogy állandoan elképzelem, mi történhet...elképzelem a szépet a jot, az olyat, ami megdobogtatja a szívem. a képzeletem határtalan és a képzelgéseknek( a kis történeteknek, hogy mi fog majd történni a jövöben) nincs határa.

határ a csillagos ég. igen. és tegnap fölnéztem az égre. gyönyörűvolt. tiszta. az emlékek pedig...

a fájdalom majdnem ledöntöt a lábamrol.

SIKÍTSAM, hogy fáj?

nem, fölösleges lenne.

muszáj benntartanom az egésszet magamban. elárulom egyre kevésbé megy..

így a fájdalom belülről emészt.

ordítani akarok. jó hangosan, de nem lenne semmi haszna:o

nemtehetek most mást.

várnom kell még legalább 9 napot.

és, ha idő előtt robban a bomba??

nem lehet

MUSZÁJ várnii.

abba fokozatosan belehalok

nem tudom.