tudod, amikor haza értem, és csak fölsétáltam a lépcsőn, rögtön elkapott az az ismerős jó érzés, ami a házatokban mindig elfog. talán a tömérdeknyi emlék miatt? vagy szimplán a töled kapott feltétel nélküli szeretet az oka? esetleg mindkettő?
most nem érdekel sem ok sem okozat.
most visszaidézem a pillanatot, amikor beléptem a házatok kapuján.. kicsit megváltozott, de hát csak a felujitás miatt..
és ez mégis más volt.. valahogy.. volt benne valami uj érzés a 2önk különtöltött 2 honapja miatt.
tudom. más élmények és más barátok . uj élet.
mégis mindketten visszasirjuk azt, ami régen volt
de hát az már nem lehet...
megprobáltuk... ismét hazudtunk, persze nem egymásnak. lógtunk, rágyujtottunk erkélyeztünk, néztük a csillagokat bár nem logtunk ki, hiszen hideg van..nameg az iskola..
nevettünk és sirtunk együtt. táncoltunk és ittunk..
és... tudom, aztán az idő megállythatatlanul száguldott.
sejtettem, hogy elakarja rabolni.. az egészet.
eljött hát a szombat.
ugy ahogyan 2 honapja.
nem most nem voltam késésben. épp elenkezőleg. nagyon korán volt még...tengernyi időm volt
elváltunk. az a sok megszokott mozdulat...
SIKÍTOK. mert FÁJ.
hát. ujra itt vagyok. egy másik országban tőled, nem tudom, hogy hány kmrre.
és bevallom, hiányzol
hiszen ez nem ujdonság
demégis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése