2010. július 31., szombat

mostani éjszakák.nem vagyok boldog, mert nem vagy velem.


itt hűvös az éjszaka, de nem tudok aludni. millionyi gondolat száguld a fejemben, egy percnyi szünet nélkül. képtelen vagyok elaludni, még zenét hallgatva sem, hisz a dalokrol eszembe jutnak emlékek, amik még jobban felkavarnak. sohajtva felülök. kimegyek az erkélyre és rágyujtok. Itthon már mindenki alszik, így zavartalan a nyugalmam. zavartalan lenne, ha nem lennék ennyire feldúlt. Csönd van és nagyon sötét. Kb 2 óra lehet. Nem tudom, mostanában nem szoktam nézni az órát, felesleges lenne.
Kattan a gyújtóm és beleszívok a szerzett cigarettámba. ne kérdezzétek.
ez némiképp megnyugtat, de a lelkem mélyén tudom, hogy se ez sem a vodka sem pedig a dzs...... nem megoldás. nem így kéne de pillanatnyilag én csak így tudom. ez aggaszt. ez is.
belenézek a sötétbe és látok valamit. Vagy csak a képzeletem játszik velem? Nem, nem félek.
Egy alakot látok. Egy kis gyerek közelít felém. Aztán rájövök, hogy az alak én magam vagyok, tehát mégis csak hallucináció az egész. Azt hiszem ennek szimbolikus jellege van. akkor még ártatlan voltam. csupán kis füllentések árnyékolták az életem: ki törte el a vázát? neeem, nem én voltam. leesett magátol.
Most pedig?
bele sem merek gondolni.
sohajtozom.
visszagondolok az élményekre. és most kimondom.
szeretek vodkázni. hát, hogyne szeretnék! elárulom: szeretem az érzést. akkor könnyebb nem gondolni a rosszra. a világ egyszerűbbnek tűnik.

és mégis....
á.
a gondolatmenet lefáraszt én pedig semmi mást nem akarok csak elaludni.
úgy, hogy nem gondolok a rosszra, a multamra és ajelenre.
semmire.
ha egyszerűen gondolkoznék azt mondanám: ide a vodkát most!
de mégis.
ez nem lenne jo. és én nem akarok mindennap másnapos lenni. várjunk csak! én nem is szoktam másnapos lenni. akkor viszont...
mind1 hagyjuk. ez tul bonyolult.

sohajtok.
inkább nem gondolok erre többé
a problémát a szönyeg alá söpröm.

becsukom az erkélyajtót és bedőlök az ágyba. gondolatok nélkül....



reggel rájövök:

csak álom volt az egész.

de mind igaz és valos gond, tény, probléma és ......á nemjut eszembe a szo..

csak, hogy én nem szoktam hallucinálni.
jozanul





á. elakarok menekülni innen. ebböl a világbol
veled, K

2010. július 29., csütörtök

KKKKKKKKKKKK

A szívtelen időt megfordítanám,
Hogy újra nálam legyél.
Hazudnám neked az élet dolgait,
Hogy semmitől se félj.

Hiszen mindent szabad,
Hogyha valakit szeretünk,
Felmentést ad a világ,
Ha véletlen téged
Egyedül könnyen bánthatott,
Nem nyílhat már a virág.

A hullámzó időt visszatartanám,
Ne gyűrűzzön tovább.
Szép lenne megint az együtt ébredés,
Jobban vigyáznék rád.

Hiszen mindent lehet,
Hogyha valakit szeretünk,
Elnézi úgyis a világ.
Most már tudom,
De egyedül kinek mondjam el?
Az égre írni ugye kár?

A szívtelen időt megfordítanám,
Hogy újra nálam legyél.



már az elviselhetetlenség határát surolja a hiányod. nem tudom meddig birom még...


2010. július 23., péntek

nem ismered a lelkiismeretedet csak képről..

Felfordult lélek csonkán üzeni a fénynek
Valahol szikráztam énis valahol mégsem
Valahol él a valaha
Ha valaki dúdolja
Szemében süvít hogy érzi a létet
De valamikor ő is eltévedt

Mielőtt meghalok tuti szívok egy kis zöldet
Behunyom a szememet és elhagyom a Földet
Nem vár rám a Mennyország tudom hogy ez kamu
Miután elmegyünk bazd meg nem marad csak hamu
Jól játszuk a szerepünket ez a mi darabunk
És főszerepben vagyunk tudod amíg meg nem halunk
Soha se állunk meg mindig még többet akarunk
Közben olyan a fantáziánk hogy elszégyeljük magunk


Elvesztettem barátokat, hitet meg a reményt
De amíg én élek addig sose játszom meg a keményt
Utálom az összes olyan személytelen személyt
Aki nem vágja le hogy amiben él az szemét
Itt vagyok az albumommal olyan mint egy regény
A sztorik olyanok amiket te is tuti megélsz
Nem kamuzok semmit tudod így kerek az egész
Háromszor is gondold át hogy ki a faszhoz zenélsz
Ki az aki spanol közbe hátad mögött lenéz
Nem az a megoldás hogy az első ajtón bemész
Megbékéltem én itt élek de nekem ez már kevés
...
Mert nem érsz a célba, csak az számít amit elérsz
Fent vagy a magasba akkor hülye vagy ha lemész..


kérlek.

2010. július 21., szerda

Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz,
Ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább, ha nincs már több,
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny.

Amíg végig simítom az arcodat,
Gyere ülj ide mellém, had súgjak valamit,
A kapocs közöttünk, mi kettőnket alakít
Nem kell más, nem érdekel senki,
Tőlem téged senki nem tud elvenni,
Hogy veled maradok-e? Tudod a választ,
Amíg csak élek mindig nyújtom a támaszt.
Itt vagy mellettem,más nem számít
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít
Ha elmennél nem lenne értelme
Folytatni többé nem kelnék életre.

Ha látlak kiráz a hideg,de félek,
Hogy elmész, maradj itt ennyire kérlek,
Ne menj el,vigyázz mindig rám,és fogd meg
A kezem,ha rossz útra lépek.


Mert végre itt vagy, kérlek ne engedj!
Élni szeretnék, de nélküled nem megy!
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam,
Vigyázz rám kérlek nehogy elrontsam!
Bújj mellém jó így, csak összefonódva,
Védjük kis világunk, a világtól óvva!




annyira hihetetlenül hiányzol.
még 2hét.


most csak a gyujtokattanása van itt nekem...

2010. július 16., péntek

a pia után pangok, megint basztatnak a hangok..

Ha itt maradnál, nem indulnék még én sem
Ha elindulnál, nem lenne érkezésem
Hová is mennék, hová is lennék egyedül én
Nélküled nem kell útlevél

Az otthon ott volt ahol bejártunk
Mindent százezerszer már
S apánkat kértük, hogy vegyen fel most az egyszer
Mert magasról más lesz a táj

Az otthon itt van ha jössz mellettem
Még ha nem is nézel rám
Tudod már régen észrevettem, hogy szemedben
Én hazáig látok simán
Ellátok simán
Rád nézek néha némán
S az otthon visszanéz rám

Az otthon ott lesz ahol megállunk
Ki régen felvett rég nincs már
Magunkban súgjuk csak: tegyél le mert ma végre
Megtaláltuk, más lett a táj


Egy szívhez szalad sok kis ér
Sok szívet hajt egy cseppnyi vér
S ha messze lennél... Ooh
Elég lesz mindig négy liter
Hazáig elmész ennyivel
Ha menni kell
De most jönnöd kell

Az otthon ott van ameddig ellát
Vaksötétben két szemünk
Vak lovak vagyunk az éjben
Nincsen út és nincs kötél sem
De mi el mégsem tévedünk

Hazajár minden emlék, hazaszáll
Hazavág mindent ez a laza szál

Hazajár minden emlék, hazaszáll
Hazavág mindent ez a laza szál


hiányzik az egéész:(

nemtudom meddig birom ezt így méég.

2010. július 14., szerda

de vigasztal magányomban a tudat: élni szeretnék..

riadtan ébredtem a kocsizajra. a város kezdett ébredezni, én pedig hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok..
ja megvan. a tegnap késő estig tartó borozgatásnak csak egy kicsit érzem az utóhatását...:/
sóhajtozva fölültem, és eszembe jutott, mit is álmodtam.
nagyon jol tudtam, hogy nem halogathatom tovább a dolgot, másrészt pedig elég gyerekes az egész..!
viszont nagyon félek előre, hogy hány sms is fog várni tulajdonképpen és, hogy félig lesokkolt állapotba kell töltenem a hét további részét.
én pedig ezt minnél tovább szerettem volna halogatni.
így már érthetőbb, nem?
á, dehogy...!
már majdnem egy hete rettegek az egésztöl
tudtam, hogy eljött a cselekvés orája.
és mitörtént?
ahelyett, hogy összetörve bámultam volna magamat a tükörbe a tudattol,hogy egy másik embernek gondot és fájdalmat okoztam, most "vidáman" itt fekszem az ágyon.
azon az ágyon ahol megálmodtam az egészet, hogy
nem, nem fog dühödt smsek tömege várni.
így mostmár persze egész másként látom a világot, de már most tudom, hogy mi az a dolog, amin elöre tudok majd idegeskedni...
:

most, hogy nincs egy sms se, kicsit fura, hogy tényleg nincs egy se.
mármint. lennie kellene.
és miért nincs...?
talán..?

na gondolom nem is kell tovább folytatnom ezt az eszmés gondolatmenetet, ugyanis mindenki kitalálhatja, mi a folytatás...

ühmmm.


miért.
miért.
miért.
kell mindig idegbetegnek lennem?^.-



hiába ilyen vagyok ilyen leszek és talán mindig is ilyen voltam.
az érzelmeket nem tudom annyira könnyen kordába tartani, amikor tudom, hogy az kéne.
de egyszerűen nem megy.
nálam ugytünik csak szélsöségek léteznek.


bazdmeg.


'A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást - valamennyi a félelem különböző formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza...'

ez pontosan így van.:S

2010. július 11., vasárnap

imádok éjszakázni. ezvan.

valami új vár, valami más és izgalmas, de én nem akarom itt hagyni a régit.
a helyzet az, hogy megszerettem Bp-t. szeretem a parkokat, a játszotereket, a padokat, már ismerek itt minden helyet, hogy mit hol adnak ki, tudom már mi mikor hogyan. sok kedves emlék kötődik hozzá.
fáj, hogy itt kell hagynom.
tudom, hogy talán jobb lesz, szebb...
de mégis. mihez kezdjek a sok jóval, a boldogsággal, azzal, hogy egy álmom válik valóra, ha nem tudom megosztani vele?
mihez kezdjek azzal a lehetőséggel, hogy bármikor lemehetek.. rágyujthatok.akár a teraszon..ha persze...?
uhm
mihez kezdjek azzal a ténnyel, hogy éjszakázhatnék is, mert ott éjszaka is sokkal biztonságosbb..
de ott valahogy nem szeretnék kilógni.
mert nem ismerem az egésszet. mert az a 11ker.-i tevékenység. az éjszakák, partyk, titkok, sötétség...az nem illik oda.az nem olyan..valahogy. még nemtudom miért..
nem akarok rágyujtani. fölösleges lenne. egyébként is..
hol vennék..? nem is ismerem, hol adják ki, mikor és hogyan:o

nemtudom és nemértem

azt érzem, hogy kiakarom használni az összes pillanatot amíg lehet.
maratoni éjszakákat, egy percnyi alvás nélkül.nem érdekel.(!!!)
a rituálékat és mindent. az összeset megakarom tenni újra, amíg nem késő. mert utánna már előre tudom, hogy mennyire fog hiányozni az egész..:/ mennyire fogsz hiányozni.
eddig nem akartam belegondolni. még nem kellett belegondolni
de most.

de mikor jön már el ujra a tettek pillanata.
unatkozom itt. azt hiszem, praktikus lenne, ha ezt a hetet átaludhatnám a következőnél pedig végig éjszakáznék.
áwh. de jo lenne:/ :q

utálom a mostani tétlenség mindenpercét.


én csak...
éncsak kiakarom élvezni az életet...
ameddig csak lehet.



és hiányzol K.
öröklelkitárs.

2010. július 9., péntek

K.❀❀azthittem megtettem mindent, de mégsem érzem az élet örömeit itt bent.

nem is tudom, hol kezdjem..
annyira nehéz.. erre már nincsenek szavak..és.
hiányzol. az a sok emlék! nem biromki:S
hiányzol.
miértmiértmiért.
olyan barátot, embert, amilyen te vagy...soha nem találok többé(L)
K.(L)

..
elveszítettem a szívem.
ja, ott maradt a parton..:/
összeomlok




Ha a remény hal meg utoljára, én még hogy hogy élek?
Nem Értem, de tudom mára, hiába beszélek,
Hibátlan nem leszek, értsd meg, de mindent megtennék érted,
Mert én betartom mindig, amit megígértem,
De te mégis lenézel, mert hát mindenki mást képzel,
Ámítás képtelen képpel, haver tégy úgy, ahogy érzel,
A sors tévútra vezérel,
Barát segítő kezével,
Sokkal jobban menne minden,
Sokkal könnyebb lenne hinnem,
De hát kitartásunk sincsen, persze vágyak, azok vannak,
Fáradtan állok újra harcba, szürke ember tömeg arccal,
Minden szépet eltakarva kész akarva adnám fel,
De nem hagyhatom, abba mondd, meg miért hagytál el?
Itt már senki sem felel, lenéz, lekezel,
A hibákat részletezd el, mer ő félre nevel,
A másik meg nem feled el, ne viccelj, kínomban nevetnem kell.


Kérlek, ne hagyj magamra, csak újra hadd bízhassak benned,
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül már nem megy,
Magamat áltatom, láthatod belőlem csak ez lett,
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek.

2010. július 4., vasárnap

nem hagy nyugodni az egész.

lehet, hogy most elmegyek. elmegyek messze. ezért kellett megtennem..

..
egyetlen dolgot szeretnék kérni.. soha ne felejts el. mindig jussanak eszedbe az emlékek-azok, amiktől én sem tudok szabadulni jo ideje..-
bármennyire is szeretném elfelejteni az egésszet, talán így kell lennie. én megbántottalak te pedig az emlékeddel kísértesz.., mert hát bármikor amikor elmegyek a tonál, vagy a 6-oson utazom, akármit teszek, kilógok, sms-ezek, rágyujtok, nevetek, futok, úgy tűnik bármiről te jutsz eszembe.
és azt szeretném, hogy neked is ez legyen. ne érts félre. nem azért, hogy szenvedj, hogy még jobban fájjon.
nem
igazábol én sem tudom miért. ezt érzem
és.. kimondom. egyik felem még szivesen találkozna veled. ugy beszélgetnék!
de a másik ugy fél.

:S

tenni kéne már valamit.
valami világmegváltot.

ááh.



2010. július 2., péntek

K.❀

ujra miénk lesz ez a nyár, hidd el!

(L)


csak a miénk(:



széép lesz a szerda csütörtök.esetleg péntek?

kitudja?

ütös lesz.

szoszerint.



és még az aug. 20-ka!

hm. semmit sem várok jobban, mint azt, hogy urja láthassalak. hogy együtt nevethessünk, vagy hallgassunk. élvezzük, hogy mi ketten itt vagyunk egymásnak, a felejthetetlen emlékekkel: az éjszakákkal, a délutánokkal..., megannyi hellyel, ahol együtt voltunk

ugyhiányzol

oh, csak lenne már szerda!

2010. július 1., csütörtök

az elmult szép napok..?

félelem rettegés, nevetés, sikítás..

züllés legmagasabb fokon?
:/


vallomások éjszakája?


ugy érzem nem..nem volt olyan jo..

de mégis sokat jelentett.


és mi lesz velem, ha már nem láthatlak?

:OO


ugyérzem belehalok.


...