2010. augusztus 28., szombat

aki boldoggá tud tenni, az boldogtalanná is..

tegnap volt az elsö olyan éjszakám, amikor nyugodtan aludtam el!
nem is értem mért nem kérdeztem rá elöbb...
talán féltem a választol?



mostmár mind1:)


én olyan....


boldog vagyok.
de ebben mindig van egy csöppnyi keserűség is..





2010. augusztus 26., csütörtök

végsőkig.

képtelen vagyok bármi értelmeset tenni.
csak ülök, és nézek ki a fejemböl.
tudom, összetörtem.

talán miattad.

...

jaa. ma betéptem. kurrrvajo.-.-


elfogytak a betűk.....


Keserű ízű ébredés, hideg az ágyam,
éget és úgy bánt, hogy más ölel ma át.
Még keresi néha két kezed a barátság és a képzelet,
amin át a szívem visszaránt.
Legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.


Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.

Valaki más, ki mást ígér lehet, lehet, hogy még ma
átkísér az éj kihalt hídján, ne félj.
De üresen áll a másik part
idegen minden tér meg park,
odaát csak bánat várna rám,
legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.


Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.

2010. augusztus 22., vasárnap

erre már nincsenek szavak.

persze, végig tudtam, hogy eljön majd ez a nap is...

az elválás napja

annyi ölelés , lelkizés, és átélt dolgok, élmények után...
egy csodálatos hét után..
eljött ez a nap is.

felkelve már rögtön rosszelöérzetem volt.
azt hiszem, már akkor is rideg voltál.mint most és tegnap is.
azt gondolod igy könnyebb. hogy igy talán megovhatod magadat a fájdalomtol.
..
de
nem fog menni érzem
.
nekem sem megy
most is majd' belehalok, pedig csak 1 napja váltunk el...

visszagondolva az egészre...
kibirhatatlan fájdalom boritja el a testem, belülröl éget
az éjszakák, amikor egyik cigiről a másikra gyujtottunk, amikor majdnem bepisiltünk már a nevetéstöl, vagy éppen zokogtunk a kétségbeeséstől. a lépcsöház és az utca, a rakpart és a hidak...tüzijáték és vodka és........



inkább megszakítom, mert mert...


legördül egy könncsepp.
és mégegy.

mostmár csak az a pillanat jár a fejemben amikor elbucsuztunk. majdnem örökre.
késésben voltam, ahogyan mindig.
jött a buszom. egymás nyakába borultunk és zokogtunk. aztán föl kellett szállnom..
az arcod sosem felejtem el...


szeretlek.

ezredszerre is kimondom.

ez sosem lesz máshogy.





2010. augusztus 15., vasárnap

k.este.

hát itt vagyok

olyan elmondhatatlan itt lenni.
annyira csodálatos.

"hát nem én vagyok az egyik legszerencsésebb ember a földön?

dehogynem,
hiszen végig itt voltál és itt leszel velem.
mostmár tudom.

.....


vodkával elfedett fájo gondolatok, cigaretta füst, félelem, nyugtalanság, mégis békesség.

SZERETLEK!

2010. augusztus 12., csütörtök

utolsó pillanatok.idegtépő


még van egy kis időm.
egy napom.
hé, hiszen emlékszem még arra, amikor 13 nap volt hátra!
most pedig csak 1.
egyetlen egy éjszaka. és másnap délután pedig már..

hmm.
alig várom, hogy megpillantsalak.

...

ott állsz majd a megállóban.
ahol régebben mindig vártál, amikor még nemtudtam, merre...
vagy amikor nem rögtön hozzátok mentünk...
tehát ott vársz majd. nem, most nem fogsz késni.kivételesen.
nem, én nem haragszom.
...
ott vársz rám, én leszállok a villamosról. azthiszem villamossal megyek. illetve enmtudom.
megpillantalak. az éles augusztus délutáni fény elvakít. a szél belekap a hajamba.
nemérdekel.
az egyetlen, ami fontos, hogy végre ujra láthatlak.
szerintem rögtön a nyakadbaugrokmajd. "
megölellek, akarom mondani.
nemengedlek el egy ideig.
merthát 34 és fél napig nem láttalak:O


......

pszt.
inkább nem tervezem el előre. annak majdnem mindig csalodás a vége...
csak képtelen vagyok már türelmesen ülni és csak várni; ez holnap még rosszabb lesz.

hát olyan nagy bűn az, hogy van egy lelkitársam, aki mindennél fontosabb nekem?

nem hinném...

2010. augusztus 9., hétfő

szeretlekK.

egy lépéssel közelebb az álomnap felé.

tudom, hogy még sok akadály van hátra.
de már még többet legyöztem
tul sok a gond. és a beleszolás.
de nem tud érdekelni. én még reménykedek.
nagyon várom már a pénteket.




ha azt akarod,hogy szeressenek...hát szeress!



azt teszem gözerövel.....

2010. augusztus 5., csütörtök

nem azok a legfontosabb emberek, kiknek jelenlétét mindig észrevesszük hanem kiknek hiányát nagyon is megérezzük..

nem


birom



ki.



a hiányod belülröl éget, gyötör, kínoz, karmol, és szaggat sok kis darabra.

rágyujtok.ismét ujra.
aj, mikor lesz már vége?

talán soha.
nemértem az egészet.
magamat sem.
lebukok a víz alá.
egésszen a medence legaljára uszom.
olyan békés itt. megszűnik egy kicsit a világ, amíg bírom levegővel.
csönd van. végtelen nyugalom.
ez kellene nekem

éste.

2010. augusztus 4., szerda

broken dreams? majdnem.

talán a csalodás onnan jön, hogy állandoan elképzelem, mi történhet...elképzelem a szépet a jot, az olyat, ami megdobogtatja a szívem. a képzeletem határtalan és a képzelgéseknek( a kis történeteknek, hogy mi fog majd történni a jövöben) nincs határa.

határ a csillagos ég. igen. és tegnap fölnéztem az égre. gyönyörűvolt. tiszta. az emlékek pedig...
a fájdalom majdnem ledöntöt a lábamrol.
SIKÍTSAM, hogy fáj?
nem, fölösleges lenne.
muszáj benntartanom az egésszet magamban. elárulom egyre kevésbé megy..
így a fájdalom belülről emészt.
ordítani akarok. jó hangosan, de nem lenne semmi haszna:o
nemtehetek most mást.


várnom kell még legalább 9 napot.



és, ha idő előtt robban a bomba??
nem lehet

MUSZÁJ várnii.



abba fokozatosan belehalok




nem tudom.