2011. november 15., kedd

angol órán mindig álmodozom.
angol órán nem kell figyelnem.
elengedthetem magam.
azon tűnödtem vajon mások milyet gondolhatnak rólam?
vajon átlátnak a falon, amit magam köré építettem ?
kedvesnek hisznek? vagy titokban gyűlölnek?
vajon félnek tőlem?
ezzel a gondolattam hosszabban eljátszadozgattam...
félelmetes vagyok ?
mégfélemlítelek?
elbizonytalanítalak?
biztonságban érzed magad mellettem?
az ablakon kibámulva rájöttem.
én is félek magamtól
ijesztő lennék?
kétségtelenül.
megrémítettem önmagam.


a tanár szakította meg rohamos gondolataim.

nincs semmi rendben.
nem.


félek.