2010. augusztus 5., csütörtök

nem azok a legfontosabb emberek, kiknek jelenlétét mindig észrevesszük hanem kiknek hiányát nagyon is megérezzük..

nem


birom



ki.



a hiányod belülröl éget, gyötör, kínoz, karmol, és szaggat sok kis darabra.

rágyujtok.ismét ujra.
aj, mikor lesz már vége?

talán soha.
nemértem az egészet.
magamat sem.
lebukok a víz alá.
egésszen a medence legaljára uszom.
olyan békés itt. megszűnik egy kicsit a világ, amíg bírom levegővel.
csönd van. végtelen nyugalom.
ez kellene nekem

éste.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése