Minden 'csak vicceltem' mögött van egy kis igazság, minden 'csak elgondolkoztam'-ban ott van egy kis kíváncsiság; minden 'nem tudom' mögött van egy kis tudás - és minden 'már nem érdekel' mögött van egy kis érzelem..
"már nem érdekel B!"ugyanmár! hogyne érdekelne?! amikor szerettem! oda voltam érte. elhagyott. és én csak még jobban akartam.
akkor meg mik ezek a "leszarom B-t. nekem már egy senki. nem számít". talán csak magamat nyugtatom, hogy úgy sem lehet már újra, a múlt elmúlt, és én itt állok összetört szívvel, egyedül..
mindennap nosztalgiázom egy kicsit, ezt az egyet megengedem magamnak. fekszem az ágyban, és visszagondolok a novemberre, újra érzem hangját, érintését, csókját, minden édes megtévesztő szavát, újra érzem őt. látom magunkat, ahogy átölel, és látom ahogy megkezdődik a zűrzavar, és ő úgy dönt nem kér belőle, elég.
és látom magamat egyedül összekuporodva, és ilyenkor tudom már, hogy nem így kellett volna, hanem teljesen máshogy, és rádöbbenek, hogy hibáztam
de tudom, hogy sosem lesz már a régi, hogy ő és mindenki is már régesrég tovább lépett. én pedig nem ragozhatom ezt tovább, pedig mindennap eszembe jut egy ujabb és ujabb gondolat, amiről tudom, hogy el kéne mondanom neki. de azt is tudom hogy őt már nem érdekli.
mert a múlt, elmúlt.
és bármennyire is fáj tovább kell mostmár lépnem, ennyi hónap után.
de még mindig nem megy és talán ez a legfájdalmasabb. meg az hogy mindennap látom.
és szeretném kitörölni az egészet örökre, hogy ne kelljen visszagondolnom mindig az egészre, az át élt pillanatokra, amikor együtt voltunk. hogy ne kelljen elszomorodnom egy dalon, egy tájon, egy festményen, egy képen, egy hangon.
mert az emlékei mindenhol ott vannak.
és amikor már azt hiszi az ember, hogy végleg elfeledte őt, akkor rá kell jönnie, hogy mégsem mivel olyan nincs. nemlétezik.
››amikor vége lett mindenről ő jutott eszembe, aztán ez fokozatosan halványul, de idővel újra felerősödik. és ez történt most is.
szerettelek B. szeretlek. és szeretni foglak..
és aztán tudom, az emlékek majd halványulnak, de mégis.
a múlt végül mégsem múlt el. nem teljesen..
you tell me your secret, i tell you mine, we always laugh, we always smile..'
:$
elpirultál..
ajaj.tudom:q:)
mit tegyek mostmár? ugyis tudod. nem?
valami nagyon hiányzik.
De hogy túléld ezt, neked is meg kell érteni, az igazság hiánycikk!
i miss you, i need you.i love you!
a tündérmesék néha igenis valóra válnak.. hisz a boldogság ott van egy ölelésben, egy mosolyban, egy ízben, egy illatban, egy szóban.. ♥
ülök a repülőtéren és várok. már nincs semmi dolgom, mégis úgy érzem valaminek kell lennie.
most otthon ülök és várok. tudom, hogy szeretsz, én mégis úgy érzem már nem.
holnap, amikor majd várok a buszra....
és még az a sok álmatlan éjszaka!
nabummm!
a várakozás rossz (dolgokat?)érzéseket hoz ki belőlem!
A világ egy hatalmas tükör. Visszatükrözi felénk azt, amik vagyunk..
csak most ne hagyj cserben, kérlek..(L)!
"SOHA DE SOHA NEM FOGLAK 8O"
szeretlek. és köszönök mindent(L)
holnap akkor egy boldogságnapp..?:);)
'A szemem sarkából figyeltem és megdöbbentett amit éreztem: szeretem..'
akkor tehát valóban több ez, mint egyszerű vonzódás?
miért nem tudom?
miért is imádom?
'Olyan valóság volt az, amivel ezelőtt soha nem kellett szembesülnie, és a fájdalom szinte elviselhetetlen volt..'
afenébeveled!nemtudok megszabadulni a gondolatodtol. picsábaa!
sophiecicca!
szokj hozzá..!
szeretlekR. és már tudom. nélküled. azz szava
kkal szinte leirhatatlan érzés!
egy illatrol mindig te jutsz eszembe!
hmmm,zsöötem
Milenne ha csak egyetlen egyszer végig hallgatnál és figyelnél rám?
miért olyan nagy kérés ez?
néha nem értelek...
..
És mi az élet, ha nem az álom keresése, az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából, teljes szívböl szeretlek..
..
nélküled minden olyan más.
szeress!vigyázzrám!fogd meg a kezem!
