2010. október 10., vasárnap

te amo

ismét rám tör az az ismerős érzés, hogy igazábol nincs senkim és egyedül vagyok.

..
ilyenkor mindig belegondolok, hogy vajon igaz-e?
tényleg magányos vagyok?

de sosem jutok egyről a kettőre.
..
néhány embernek megadatik, hogy őrülten szeressék őket.
nos, nekem mindig is küzdenem kellett ezért.
a szeretetért.
ugyértem... sosem voltam népszerűtlen vagy magányos.
"de leszarom, ha van egy kurvanagy brigádom,
inkább legyen egyetlen igazi barátom..."
..
csak éppen... muszáj..
okayy it doesn't matter...


szoval. minden más és épp ettől ugyanaz.
ugyanazok a helyzetek, de mégis más...


beleőrülök a magányba, és szeretethiányom van..

beleőrülök a várakozásba...


szeretlekK.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése