2009. november 30., hétfő

változások..

aaaj..:S
holnaptól..holnaptól mostmár minden más lesz..érzem.. holnap rá fogok köszönni...Rá, igen Rá..
Rá köszönök, már vagy október óta nem szól hozzám:O nehogy már, így legyen, amikor júniusban még olyan jóban voltunk..:o közel kerültünk egymáshoz, igen. ő volt Ő. aztán mostmár csak a keserűség. ahogy meglátom, mindennap letaglóz a fájdalom..miért kell ilyen nehéznek lennie? miért kellett így történnie..?bevallom: ez nagyon, nagyon fáj..sebet ütött a szívemen. ami nem fog begyógyulni..talán soha sem..nem tudom, hogy lesz..hogy fogom megtenni..a kezdő lépést.., hisz nem tettem semmit ellene..volt egy pont, amikor sokat beszéltünk, együtt lógtunk, nevettünk. aztán pedig folyamatosan, egyre kevesebb, és kevesebb. és aztán vége. levegőnek nézett..nem köszönt..egy helyen voltunk, közel egymáshoz, szívünk mégis mintha fényévtávolságnyira..
nemértettem akkor, és még mostsem értem az egészet..síkítozni tudnék...oda állnék elé, és megkérdezném:HOGYMIVAAAN?!MIÉRT NEM SZÓLSZMÁR!
MONDDMÁREL!MITHALLGATSZ?MÁRENNYIRE NEM JELENTEK NEKED SEMMIT??!de aztán mégsem..ismerem magamat ennyire, úgysem tenném meg...

aztán mégis úgy döntöttem, megteszem. holnap ráköszönök. ez lesz az első lépés. aztán majd meglátjuk..:/
drukkoljatoknekem..
talán elmond mindent..talán..kiderül, hogy félreértés volt. vagynem..
mindenesetre ez jobb mint a csönd nem?
eddig nagyon fájt. mosmár nem akarom többé, hogy így legyen..

xoxo?!

2009. november 29., vasárnap

mimás?htidézet..‹3

kell mostnekem pár idézet.ami megnyugtat..fuuu....

Figyelj,drága kicsi lélek,

Elmondom, hogy mi az élet!
A semmiből nagyra nőni,

Sírva a világra jönni,

Lassan lépni, óvakodva.

Anyakézbe kapaszkodva.

Az ábécés könyvet bújni,

Tudás harsonáját fújni,

A nagy gondok után menni,

Hamis csókot megízlelni,

Majd feledni nagyon gyorsan,

És szeretni halálosan.

De az ember mégsem boldog,

Mert gyötrik őt "ezer gondok".

Lassan járni óvakodva,

De már botra támaszkodva.

Csipkés szemfedelet varrni,

S egy őszi estén meghalni.

Hidd el, drága kicsi lélek,

Ennyiből áll ez az élet!

...

Tudod rájöttem,hogy a versírás kiszúrás magaddal.

Kiírod magadból érzelmeid és nem közlöd azzal,

Akihez igazából szólnak.

És ha majd találkoztok holnap,

Nem mondod neki amit gondoltál,

Mert úgy érzed,már mindent elmondtál..

ajjjh...:/


Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam...:'(


hát most ennyi..

S!

2009. november 28., szombat

:q

eljött ez a pillanat is. a pillanat, mikor már nem bírom tovább, annyira fáj, hogy muszáj leírnom. azt hittem, ha egy hullócsillagot látsz, és kívánsz, az valóra válik..de tévedtem. ezekszerint nem érdemes hinnem az álmokban? majd meglátjuk..
elmondom majd, hogy mi és hogy volt. elmondom az igazat. őszinte leszek. úgy, ahogy még senki más. csak figyelj.és bízz bennem..

xoxo:
sophie•.•