2010. május 20., csütörtök

sohaj.

mert talán most úgy vagyok vele, hogy nem érdekel már az egész. talán azért, mert jó ideje nem láttalak. azt hiszem, hogy képes lennélek elfeledni. örökre. igy talán könnyebb, hogy nem történt semmi nagyon-nagyon szívdobogtató, semmi olyan. igy talán könnyebb eldobni az emlékeket. lehet, hogy majd egyszer még hiányozni fognak. ezt nem tudhatom előre. lehet, hogy lesz egy-két nosztalgia est.
tudod!
viszont. ha látlak még tudom, hogy fájni fog. érzem. nem jössz be a suliba. neked is jó.. és talán nekem is. azt hiszem igy jobb.
ne tegyük már ezeket a legutolsó napokat fájdalmassá!
de talán nem is az a legrosszabb. hanem az. ...-itt egy pillanatra megtörök, és visszanyelem az indulataimat, a könnyeket...-
hanem az... az a legrosszabb, amikor átnézel rajtam. a tekinteted átfut rajtam ugyanugy mint.....
annyira fáj.
inkább ordítanál. kiabálj, dühöngj, tombolj. vagy valami. bármi. akármi.
csak ne ezt.
ne.
csak a közönyt ne!

...


és itt megszakad.
vége.
és talán kiszaladnak még a számon olyan szavak: szeretlek...kellesz!

még igy is.

ezzel az egész zűrzavarral együtt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése