Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz, ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz ha már nincs tovább, ha nincs már több,egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny

Azt hittem minden éj,
minden nappal, mi ketten.
Eltévedtem és ülök most egy sötét rengetegben,
a parton üldögéltünk átöleltél karjaidban,
most meg éget a kín, szét száll hamvaimban
Minden mire egyszer azt hittem,hogy igazi.
Nem fáj, de mért pont én nem várhatom,
hogy megértse valaki bánatom!

Ne menj még el,
Ne menj csak ölelj,
Még nem búcsúztál el,
Még nem készültem fel,
Még nem tudom mi vár,
Hova sodor a sors,
De hogyha mennem kell vigyázz rám!

Soha többé nem megyek a szívem után már,
Egyszer elhittem a mesét,
hittem tárt karokkal vár,
Amire vágyom miről álmodtam,
Minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban,
De vigasztal magányomban a tudat élni szeretnék,
Nem pedig eltűnni hiszen jöhet aki szeret még,
Mosoly is költözhet a házba ha még eljutok.
De a gondok elől elfutni, a halálomig nem tudok.