2010. május 13., csütörtök

éget a csönd..

tudod. amikor a folyósón megyek és benézek a termetekbe, szemem csak téged keres. csak azért nézek körül. amikor lemegyek. csak téged szeretnélek látni. amikor az utcán hazafelé menet, azt kívánom: bár összefutnánk. bár megpillanthatnálak. legalább csak egy pillanatra.amikor csörög a telefonom: bár te hívnál! amikor fölmegyek msnre(ami amugy időpazarlás!!) először téged kereslek meg.

de te sosem vagy ott, ahol kéne. vagy sosem nézel rám. sosem hívsz.

És sosem akarsz rám írni se. régen másképp volt. tudom. épp az előbb olvasgattam újra a naplozotatt. emlékszem még arra, mikor rám írtál!..emlékszem még, amikor fölhívtál. erre mind emlékszem. Te már biztos nem.. neked már nem fontos. az egész.

De nekem örökre fontos leszel.

'fájt a csönd, mégsem kérdeztem, hisz szavak nélkül is éreztem..'

fájt a csönd. Szinte szurt. És még most is fáj. hát ennyire nincs semmi mondanivalónk egymásnak?

csak hogy hello, szia?


miért????


?xvégtelen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése