2010. május 28., péntek

eltévedve.




már olyan rég voltam itt. itt, ahol elvileg minden délután lennem kéne. hazugság hazugság hátán.
már nem borzongat meg annyira, mint amikor először kamuztam. nagyon féltem. erre tisztán emlékszem. és mégis. rossz érzés ide vagy oda. gyomorgyörcs ide vagy oda.. még mindig megteszem.
tudom. undorito. és nagyot koppanok vele egyszer. de én mégis tudom, hogy nem fogok lebukni.
neeem?
na, persze
a hazugság ugyis kiderül. mert hát mindig kiderül nem igaz?
jo. ezen a héten már nagyon sokat... nagyon sokat hazudtam. ezt szemlesütés nélkül vállalom.
mert erről szol az élet nem?
nem.
néha azt kívánom, bár megmondhatnám az igazat. akkor is, ha fáj. bármikor.
sohaj.
tehát ma ujra itt vagyok. és most sem buktam le. nem tudom, meddig tudom még ezt. csinálni.
talán. á fogalmamsincs
amikor ott ültem a padon, az annyira kimondhatatlanul szörnyű volt.
mert hát persze. jo volt a hangulat. nevetés jokedv. öröm.. minden megvolt.
és mégis...annyira más volt. nem éreztem jol magam. sejtelmemsincs miért.
azt hiszem, valahol máshol akartam lenni. egésszen máshol...
visszagondolva. borzaszto volt.. szédülés, hányinger...és azt kívántam: bárcsak ..bárcsak...már belennék állva. ugy igazán.
vagy belennék tépve. ugy rendesen. mint a könyvtári könyv lapja...
miket beszélek itt?
de komolyan. olyan jo lett volna. egy kicsit kikapcsolni.
kikapcsolni ezt az egész zűrt. mert látszolag minden rendben van...
de belül mégis...



ugy érzem elnyel.
már ez az egész




.......................................
azt hiszem tényleg, elmebeteg vagyok....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése