nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom.. nagy fájdalommal jár, ha elveszítesz valakit, akit szeretsz. nincs annál kegyetlenebb dolog a világon.

"mindíg bekóstolom az adagot amielőtt kiosztom.

Ez lett a posztom, hogy magamat megfosztom,

attól, hogy valaha rendes ember leszek,

de megmondom neked őszintén, hogy a világra teszek.

Én mindíg az leszek aki most is vagyok,

mindenkit békénhagyok, de mint egy vipera marok

ha kritizálnak a szarok.

Bármihez nyúlok rögtön arannyá válik,

légy óvatos a szobámban felül a plafon málik.

Fegyverben állig, készen állok a harcra,

kimegyek a streetre bombát b•szok az arcba.

Kinyírlak te g•ci, elhiheted, hogy nem kamuzok,

beleszívok a dzsóba azt a tetemedre hamuzok.

Nem vagyok más csak egy k•rva nagy képű kölök,

nem sok embert szeretek de értük viszont ölök...

Előfordult párszor, hogy a könnyem is ki futott

mikor a kenyeremre egy szelet párizsi se jutott...

Semmise' lehetetlen mert nemvagyok tehetetlen,

kerek az én életem, mert nem adom el szeletekben,

önmagam vagyok nem találsz meg engem más szerepekben!"

hja.

ez olyan más. és mégis..és mégis az' enyém'

tehetetlenséég?

hm.