csak R-ként emlegetjük.. itt magunk között

Néha unom, hogy az vagyok, aki, sőt néha egésszen más valaki akarok lenni. Néha kitudnám írtani az összes embert, akit szeretek, csak miatta. És már régóta tudom, hogy nem érdemel annyit se, hogy ránzzek, de ha ott van a közelemben egyszerűen nem bírok ellenállni neki, valami eszement, hihetetlen dolog vonz hozzá. ..

Az egész lénye megörjít és tönkretesz. És hányszor álmodoztam már róla! nem bírok leállni és nem bírom ki, hogy úgy nézzek rá, mint bárki másra. képtelenség.

Van valami ellenállhatatlan benne, amiről képtelen vagyok lemondani. kell és kész.

megfogom szerezni, mert meg kell szereznem. mindent megteszek.

-nos, igen tegnap este írtam ezeket a sorokat, de most, hogy másnap újra olvasom, rögtön megszólalt valami hang, itt legbelül:

a remény és az idő fogy..

talán tegnap este tulságosan optimista voltam..

minek álltatom még magam?

mért nem vallom be magamnak, hogy nem..?

miért hazudok..még mindig?/magamnak és másoknk is/

miért van még mindig remény? ennyi??

és miért, oh, mondd miért kell igaznak lennie annak amit felül leirtam? nem lenne egyszerűbb, ha nem jelentene nekem semmit,és ha nem látom csak ugy elfelejteném egy hét után..?

dehogynem!

5 kérdésböl 1re tudom a választ.

hát ez valami borzaszto..

tönkretesz a lényed.

sohaj.:/