18

holnap amikor felkelek 18 gyertyát fogok elfújni. 

érdekes. ami óta csak az eszemet tudom ezt a napot várom. tudod K, mindig is mondogattuk "ha egyszer 18 leszek végre legálisan csinálhatom azt amit már 14 éves korom óta művelek"

és most mégis, ha erre gondolok görcsbe rándul a gyomrom, nyelni alig tudok, kell egy cigi kettőháromnégy egymás után zsinórba.

kifestettem a körmöm de túl hamar kezdtem el mást csinálni, kapkodni, minek, hisz ugy sincs hova menni... 

túl hamar akartunk felnőni K. elhitetted velem, hogy ez kell nekem. ha te nem lennél az életembe egészen más lennék azt tudom... vajon megérné jónak lenni? hiszen olyan sok szép emlékünk van.. 

és most hogy itt állok a felnőttéválás küszöbén. nem érzek semmit. csak azt hogy mennyire fáj. hogy felelőségteljesen kéne viselkednem és nem megy. milesz ha vissza megyek és helloszoszi rögtön 2 év..? á nem, ez a legrosszabb szenárió. 

ez az első nap amikor tényleg de tényleg nem akarok többé felkelni. valami lehúz. a titkok, a sok hazugság, az árulás.. 

az egyik régi kedvenc blogom ezt írta valamikor: "akkor leszel nagylány, ha a lelki zsarolás már nem fog rajtad."  

ó, hát akkor én még kislány vagyok.

mert még mindig nem tudok felállni, az asztalra csapni és kimondani, hogy nem. 

nem szeretem ha ezt csinálod velem. 

hagyd abba.

én nem ezt szeretném.

szeretlek de a saját utamat kell járnom.

nem igazságos, hogy mindig belekényszerítesz valamibe, amihez semmi kedvem.

legyél egy kicsit önző S!

nem megy. nem megy. nem megy. 

a saját szerelmem mondta: ez a baj veled S, hagyod magad, nem állsz a sarkadra.....

megtaláltad a gyengepontomat

újévi fogadalmam: mindig megmondom az igazat, bármennyire is fáj.