2010. augusztus 22., vasárnap

erre már nincsenek szavak.

persze, végig tudtam, hogy eljön majd ez a nap is...

az elválás napja

annyi ölelés , lelkizés, és átélt dolgok, élmények után...
egy csodálatos hét után..
eljött ez a nap is.

felkelve már rögtön rosszelöérzetem volt.
azt hiszem, már akkor is rideg voltál.mint most és tegnap is.
azt gondolod igy könnyebb. hogy igy talán megovhatod magadat a fájdalomtol.
..
de
nem fog menni érzem
.
nekem sem megy
most is majd' belehalok, pedig csak 1 napja váltunk el...

visszagondolva az egészre...
kibirhatatlan fájdalom boritja el a testem, belülröl éget
az éjszakák, amikor egyik cigiről a másikra gyujtottunk, amikor majdnem bepisiltünk már a nevetéstöl, vagy éppen zokogtunk a kétségbeeséstől. a lépcsöház és az utca, a rakpart és a hidak...tüzijáték és vodka és........



inkább megszakítom, mert mert...


legördül egy könncsepp.
és mégegy.

mostmár csak az a pillanat jár a fejemben amikor elbucsuztunk. majdnem örökre.
késésben voltam, ahogyan mindig.
jött a buszom. egymás nyakába borultunk és zokogtunk. aztán föl kellett szállnom..
az arcod sosem felejtem el...


szeretlek.

ezredszerre is kimondom.

ez sosem lesz máshogy.





2 megjegyzés:

  1. Sziia..

    Még csak most olvastam el a megjegyzésed és hát.. köszönöm :] Először meglepődtem azt hittem a hugom szórakozik :D (ő is zsófi), nem gondoltam volna, hogy van aki elolvassa az írásaim. Eddig többnyire magamnak írtam őket vagyis inkább még most is így vagyok vele.

    Elolvasva ezt a bejegyzésedet előtörtek a júniusi emlékeim.Nagyon tetszik ahogy leírtad.
    Grat. :]

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés