az elválás napja
annyi ölelés , lelkizés, és átélt dolgok, élmények után...
egy csodálatos hét után..
eljött ez a nap is.
felkelve már rögtön rosszelöérzetem volt.
azt hiszem, már akkor is rideg voltál.mint most és tegnap is.
azt gondolod igy könnyebb. hogy igy talán megovhatod magadat a fájdalomtol.
..
de
nem fog menni érzem
.
nekem sem megy
most is majd' belehalok, pedig csak 1 napja váltunk el...
visszagondolva az egészre...
kibirhatatlan fájdalom boritja el a testem, belülröl éget
az éjszakák, amikor egyik cigiről a másikra gyujtottunk, amikor majdnem bepisiltünk már a nevetéstöl, vagy éppen zokogtunk a kétségbeeséstől. a lépcsöház és az utca, a rakpart és a hidak...tüzijáték és vodka és........
inkább megszakítom, mert mert...
legördül egy könncsepp.
és mégegy.
mostmár csak az a pillanat jár a fejemben amikor elbucsuztunk. majdnem örökre.
késésben voltam, ahogyan mindig.
jött a buszom. egymás nyakába borultunk és zokogtunk. aztán föl kellett szállnom..
az arcod sosem felejtem el...
szeretlek.
ezredszerre is kimondom.
ez sosem lesz máshogy.
Sziia..
VálaszTörlésMég csak most olvastam el a megjegyzésed és hát.. köszönöm :] Először meglepődtem azt hittem a hugom szórakozik :D (ő is zsófi), nem gondoltam volna, hogy van aki elolvassa az írásaim. Eddig többnyire magamnak írtam őket vagyis inkább még most is így vagyok vele.
Elolvasva ezt a bejegyzésedet előtörtek a júniusi emlékeim.Nagyon tetszik ahogy leírtad.
Grat. :]
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés