2010. április 18., vasárnap

Miért mentél el? Miért hagytál itt egyedül? Miért nem mondtad, hogy fáj?






bárcsak erősebb lennék...


(..)



De nem érdekel már túl vagyok rajta.
Bírom én a pofont szívem nem a gyenge fajta.
Ki vissza sírja mindig, a múltba élő szerelmet.
Sokszor előfordult, hogy kinyitottam üveget.
Sokszor elgyengülsz, és sokszor feladnád,
de mindig jön egy újabb kiért életedet adnád.
és tudod ettől mindig egyenesen nézel
mert vissza nézel gyenge vagy és megint elvérzel.
Bevallom tudom hogy milyen szívem sokszor odaadtam.
sokszor kihasználtak darabokban visszakaptam.
De nem tanultam belőlle és átkozom a napot.
De tudom hogy majd egyszer csúnyán visszakapod.


Máshogy látok mindent máshogy élem meg a dolgokat.
Bizalmatlan vagyok már nem veszem fel a bókokat.
Várakat építettem amit leromboltak mások.
A szívem beleadtam, akkor tudtam hogy ez már sok.
Mindig én voltam a jó mindig segítettem másokon
a jó szívem vitt előre de hiba volt ezt már tudom.




ajh.


az a bizonyos sóhaj.
..



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése