költöi

valaha szerettelek.

bűvöltem álltam.fények szürődtek be az ablakon

táncot jártak a hajnali hangulatomon,

lehunytam szemem, már nem kell remény,

hisz végre visszatért a fény!

és én csak bámulom a színpompás hegyeket

ahogy régebben szép szemedet

sóhajtok. s a sok közhely lehull a földre,

a fényekkel összeverődve.

várok az alkalomra

mikor jön el?

elillan a pillanat már nem ölel

mikor jön már?kérdezem hónapok óta

úgy tűnik kimondhatjuk: soha!

mostmár tudok mindent. nem szükséges a magyarázkodás. valameddig jo volt, szinte álmodás....

probálom megfogalmazni érzelmeim,

de könnyekkel harcolnak szemeim

lehunyom szemem úgy talán könnyebb,

úgy talán megmarad a pillanat.

ugyan sophie. húzd magadra az álomlepled,

örülj, hogy ennyi megmaradt..

(L)