2010. április 24., szombat

i've given up.


'...Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást...'


nenene.

ugyan. minek álmodozzak tovább, amikor az életem legrosszabb rémálma vált valóra? miért éljek tovább? minek reméljek? nem birom tovább. már rég meg kellett volna tennem. akkor most nem lenne ez az egész. nem lenne a fájdalom, a magány, a kétségbeesés. ez a 3 legrosszabb érzés a világon. nincs erőm se testileg, se lelkileg.

feladom.

szerettelek. nekem fontos voltál. nem hagytalak volna soha el. nem kételkedtem volna.

miért teszed ezt velem?

miért....





(..)






kell egy uj személyazonosság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése