2010. február 21., vasárnap

sunday.

tervezgetjük a jövőt..
de megéri?
miért nem élünk a mában?
erröl persze mindig egy zeneszámjut az eszembe..
a refrénje beivódott már, én pedig minden pillanatban csak azt kívánnám, bár soha ne hallottam volna!
..
unalmas vasárnapi nap volt ez. csontig hatoló dögunalom.
de lehet, hogy csak én vagyok ilyen, hogy mindig azt várom, hogy valaki szórakoztasson?
lehet.
akkorhát ezért érzem esténként magányosnak magam. amikor már lekapcsoltuk az összes lámpát, nem zúg a tv sem..
és sohajtok egyet.
meg aligvárom, hogy legyen egy kiskutyám.
és akkor már nem leszek magányos.

..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése