2010. február 8., hétfő

és mégis?és mégse..

-szeretlek!-kiáltotta hangosan.
nem zavarta, hogy elázik, és hogy mindenki hallja, aki arra jár, mert már nem számított.
-szeretlek! szeretlek!-mondta újra és újra
míg végül ott állt mögötte ő. ő aki miatt könnyeket hullajtott annyi éjen át.
-én is szeretlek-felelt egy hang
és ők ketten ott álltak az esőben. talán órákig, vagy még tovább...

néha azt álmodom, tudok repülni.
néha azt álmodom, még szoktunk beszélni..
néha azt álmodom, hogy szeretsz..





B, mint ő..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése