Hideg az éjszaka, megfojt magány,
minden rendben, haver - hiába mondanám,
a város csendes, tested égeti az érzés:
Hogy lesz majd holnap? -mindig ez a kérdés...
igazság szerint, már megszokhattam volna...hogy nem is köszönsz, hogy semmibe veszel, hogy csak játszol...
miért dédelgetek álmokat, hogy majd..?
ugyanolyan vagy, mint a "többi". egy átlagos szemét.
és hogy miért szeretlek még mindig, ezek ellenére?
nemtudom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése