persze tudtam, reggel alig tudok majd fölkelni..de nem számított. míg végül szememre jött az álom. álmomban sötét volt és hideg. egy folyosón mászkáltam tele ajtókkal. minden ajtó mögött ott várt valamelyik barátom, de őt sosem találtam meg. aztán megpillantottam: épp arra készült, hogy kiugrik az ablakon, én kiáltottam volna..de nem találtam a hangom, ahogy az a rémálmokban szokott lenni. aztán fölriadtam. és nem aludtam többet..(egyébként 6.10voltmár)
..
suliba indultam, de nem találtam a cigim.
..
az egész napom azzal telt, hogy kicsikarjak valakitől egy szálat:/
'öö. izé tudnál nekem adni?' tiszta hülyének éreztem magam, és egyébként az is voltam. de nem baj, majd elfelejti szépen mindenki../már csak félév ezekkel.../
sikerült szereznem, de tölük soha többet..!:/
ráadásul most mélyebbre zuhantam.., mikor kérdezgettem mindenkit az egyik felem folyamatosan azt kiáltotta: elég! ennek nem lesz jó vége..túl sok ember tudja. túl sok ember, egy ilyen kevés látszámú iskolában!
de a nikotinfüggő-idiota felem győzött.
sss..: /
n, mint neked nincsenek szörnyű álmaid?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése