2011. június 19., vasárnap

24 óra

nem bírok levegőt venni, nyelni, beszélni. gombóc van a torkomban.
úgy érzem, ha bármit említenék arról, rögtön elsírnám magam. nem jönnének a szavak. pedig gondolatban már olyan gondosan megfogalmazodott a lényeg. és most mégse .
a sírás kerülget.
miért nem mentem velük? miért nem tudtam előbb? miért??
szörnyű érzés gyötör. nem beszélek. nem hívom őt telefonon, nem mosolygok. az emlékek most nem csalnak mosolyt a számra. a tervek nem adnak erőt mindennap arra, hogy felkeljek.
hiszen nincsenek tervek.. talán lehettek volna, de mégsem sikerült.
annyi kérdésem lenne, de nem merem feltenni őket.. tartok a választól.
rettegek, hogy a válasz nem. egy világ omolna össze bennem.
vagyis.. már összeomlott.
de ez most..
emlékszem tavaly ilyenkor mennyivel más volt! pont egy éve annak a bulinak... éjszakától reggelig.. hisz' semmitől sem kell félnünk!
de azóta annyi minden változott..
más lettem . félek.. a csalódásoktól, félek álmodni.

..
ez talán eddig is így volt..


de mostmár rettegek is.

a valóságtól.

mert 24 órám van arra hogy kitaláljam, minek kéne történnie, hogy kimondjam azokat a szavakat, amik a torkomon akadtak.
és, hogy tegyek valamit a végtelen szomorúság ellen, ami a szememben elfedi a csillogást, már egy jó ideje...


segítség!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése