2011. április 24., vasárnap

the magic is over.

tudod, amikor április elsején fölkeltem, tudtam, hogy ez egy gyönyörű, varázslatos hónap lesz.
nem csak amiatt, hogy ez a péntek volt, az utolsó nap az iskolában a tavaszi szünet előtt.. nem.
az április, szó, fogalom függőjévé váltam akkorra. hiszen 3 hónap elteltével ismét láthattam Őt. Őt ,akinek haja napsütés színű, akinek nevetése szivet melengető, akinek mindig parfüm és cigaretta illata van őt, akiért érdemes élni.
a sok-sok emlék! hátborzongató.
így hát, azon a pénteken fölébredni isteni dolog volt. márcsak 9 nap! mondogattam magamnak.
és aztán eljött a várva-várt nap. repülőtér, repülés, ferihegy, istenhozott, hello budapest, egy kávét szeretnék és egy doboz kék pall mall-t, igen, jegyeket-bérleteket! bah, sánc és váci utca, villányi út, moricz, 8as és 27es busz.
azok könnyű napok voltak, kivéve persze a korán kelést, hiszen Neki iskola volt. De nem érdekelt, mert minden együtt töltött pillanat számított.
és azok az őrült éjszakák. rágyujtunk? igen. jön valaki? nem, ne aggodj, életem.
csináljuk. nyissuk ki az ablakot ez az! a füstöt kifelé fújd! jaj, de jól esett. neked is? nekem is.
szóval, az egyszerű szürke hétköznapokat kiszinezte valami csodálatos dolog.
barátság.
aztán persze helyszín váltás volt. de most nem a szokványos dolog történt. ez most új volt, hisz' Ő is velem jött.
ezek a napok már nem voltak annyira könnyűek. Át itatta őket a feszültség, és a félelem.
hát persze, a családom. de nem hibáztathatom őket.
csütörtökön kezdett megváltozni a helyzet. nem, nem is megváltozni-t mondanék, inkább... rosszabbra fordulni-t.
szóval csütörtökön rosszabbra fordult a helyzet. egy feszültség alakult ki közöttünk.
nem értettem, mivel ilyen még sosem volt..illetve, majdnem soha.
nagyon összezavaró.
aztán a mosolyszünetnek vége szakadt. hál' istennek.
belevágtunk a péntekbe, mitsem sejtően.
egy idejig minden rendben volt, természetesen.
egyszercsak elfajultak a dolgok.
talán a részegség miatt?
nem is tudom miért vesztünk össze pontosan.
De iszonyú nyomasztó volt. aznap éjjel nem aludtam semmit.
ráadásul nem is emlékszem mikor sírtam utoljára ennyit.
és a szombat! a szombat volt életem legrosszabb napja, azt hiszem.
bárcsak elfelejthetném.
ez a szótlanság kikészít.
nem részletezném. szörnyű, ostoba , buta, lépések, döntések.
azután kibékültünk persze.
idő volt, Neki menni kellett, nekem maradni, ez a sorsunk, így van megírva.
egy utolsó pillantás, egy utolsó köszönöm, egy utolsó levegővétel egy légtérből.
egy utolsó mondat:
Szeretlek, és mindig is szeretni foglak! Vigyázz magadra, életem.


Tulajdonképpen, ez még sem az utolsó.
annyi, mondanivalóm lenne még. sok elfolytott gondolat.
megőrjítenek.



Bár a legutolsó gondolat mégis:
Bárcsak megölelhettelek volna még egyszer utoljára!


És ezzel a varázslat véget ért.
Ahogyan az április is. mindjárt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése