holnaptól..holnaptól mostmár minden más lesz..érzem.. holnap rá fogok köszönni...Rá, igen Rá..
Rá köszönök, már vagy október óta nem szól hozzám:O nehogy már, így legyen, amikor júniusban még olyan jóban voltunk..:o közel kerültünk egymáshoz, igen. ő volt Ő. aztán mostmár csak a keserűség. ahogy meglátom, mindennap letaglóz a fájdalom..miért kell ilyen nehéznek lennie? miért kellett így történnie..?bevallom: ez nagyon, nagyon fáj..sebet ütött a szívemen. ami nem fog begyógyulni..talán soha sem..nem tudom, hogy lesz..hogy fogom megtenni..a kezdő lépést.., hisz nem tettem semmit ellene..volt egy pont, amikor sokat beszéltünk, együtt lógtunk, nevettünk. aztán pedig folyamatosan, egyre kevesebb, és kevesebb. és aztán vége. levegőnek nézett..nem köszönt..egy helyen voltunk, közel egymáshoz, szívünk mégis mintha fényévtávolságnyira..
nemértettem akkor, és még mostsem értem az egészet..síkítozni tudnék...oda állnék elé, és megkérdezném:HOGYMIVAAAN?!MIÉRT NEM SZÓLSZMÁR!
MONDDMÁREL!MITHALLGATSZ?MÁRENNYIRE NEM JELENTEK NEKED SEMMIT??!de aztán mégsem..ismerem magamat ennyire, úgysem tenném meg...
aztán mégis úgy döntöttem, megteszem. holnap ráköszönök. ez lesz az első lépés. aztán majd meglátjuk..:/
drukkoljatoknekem..
talán elmond mindent..talán..kiderül, hogy félreértés volt. vagynem..
mindenesetre ez jobb mint a csönd nem?
eddig nagyon fájt. mosmár nem akarom többé, hogy így legyen..
xoxo?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése