Elmondom, hogy mi az élet!
A semmiből nagyra nőni,
Sírva a világra jönni,
Lassan lépni, óvakodva.
Anyakézbe kapaszkodva.
Az ábécés könyvet bújni,
Tudás harsonáját fújni,
A nagy gondok után menni,
Hamis csókot megízlelni,
Majd feledni nagyon gyorsan,
És szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog,
Mert gyötrik őt "ezer gondok".
Lassan járni óvakodva,
De már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedelet varrni,
S egy őszi estén meghalni.
Hidd el, drága kicsi lélek,
Ennyiből áll ez az élet!
...
Tudod rájöttem,hogy a versírás kiszúrás magaddal.
Kiírod magadból érzelmeid és nem közlöd azzal,
Akihez igazából szólnak.
És ha majd találkoztok holnap,
Nem mondod neki amit gondoltál,
Mert úgy érzed,már mindent elmondtál..
ajjjh...:/
Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam...:'(
hát most ennyi..
S!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése