2011. január 2., vasárnap

most múlik, pontosan

hát eljött.

tudtam hogy eljön majd ez a nap is.
csak nem hittem volna, hogy ilyen hamar.
sokszor tévedtem már, de ez volt a legnagyobb az életemben
könnyekkel az arcomon mit mondhatnék?

zokogok.

kimondtad. éreztem, hogy ez lesz. legbelül tudtam. és mégsem akartam rágondolni se. elképsztően fájt még a lehetőség gondolata is.
most viszont, egyértelmű a helyzet. értem a szavaid, ne félj.

tudtam, hogy egyik embernek sem érek ennyit ezen a földön.
rákellett döbbenem.

rendben.






köszönöm Élet, hogy ismét cserben hagytál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése