Egész életünkben csak remélünk. Reméljük, hogy minden rendben lesz majd, elrendeződik, hogy szerencsések leszünk, és nem is kell igazán tennünk a dolgokért, mert minden majd lesz valahogy. Reméljük, hogy megtörténik mire olyan régen vártunk: az ember akit szeretünk, viszonozza. Mikor ez meg van reméljük, hogy szeretni fog örökre. Hogy kitart mellettünk jóban-rosszban, és nem hisz el mindenféle hazugságot. Reméljük, hogy őszinte lesz....
De aztán rájövünk, hogy hiába remélünk, aki szívünk legelsőhelyén volt átbasz minket a palánkon, elítél minket, mert ő épp ezt hallotta...ez a legeslegfájdalmasabb...csalódni egy emberben...akit azelött szerettünk...
És végül rájövünk: ilyen dolgok történnek, és már nincs semmi remény.. elszáll az összes..
...
ne sírj,
persze..
xoxo,
sophiee..?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése